kell
Most annyira van kedvem írni, de ötletem nincs. Semmi frappáns, vicces vagy éppen mélyenszántó téma nem jut eszembe.
Ja de, egy reggeli gondolat a változásokról. Hogy ezer éve járok pszichológushoz, ilyen-olyan terapeutákhoz, folyton kurkászok valami után - és hogy azt szeretem benne, amikor hirtelen, egyszer csak valami összeáll. És rohadtul nem ott és nem akkor, hanem most is biciklizés közben, a piac előtt érzés szinten jött egy felismerés. Vagy vezetés közben. Vagy reggeli ébredéskor.
Most konkrétan az, hogy eddig rosszul gondoltam magamra és a változásokra. Biztos voltam benne, hogy úgy lehet változtatni (mármint úgy KELL csinálnom), hogy ma még nem, de holnaptól igen. És onnantól csináljam, mert ha nem, akkor szar alak vagyok. És ma az villant be, hogy basszus, én nem így működök. Ugyan ezt a fajta működést lehet olvasni memoárokban, cikkekben, blogokban (vagy én ezt vettem észre), de nem mindenkinek ez fekszik. Nekem pl egyáltalán nem így megy a változás, hanem iszonyú lassan, fokozatosan, kényszer nélkül. Ha kényszeríteni akarom magam, akkor max 2 nap, és ellenállok, és nem csinálom, aztán jól lelkiismeret furdalásom lesz és szarnak érzem magam.
Ez most a gyümölcsökkel kapcsolatban jutott eszembe. Köztudottan nem szeretem a gyümölcsöt. Semmilyet nem kívánok meg sosem, a legtöbbtől fizikailag viszolygok és undorodok, és hiába tudom aggyal, hogy kellene enni meg egészséges, blabla, akkor sem megy. Na és felnőtténem egyik vállalása, vagy nem is tudom mije, hogy próbáljak néha-néha enni. Ameddig azt mondtam, hogy na, holnaptól (vagy mától, ez most nem a halogatásról szól) minden nap eszem, akkor az garantált buki volt egy héten belül. De most inkább az van, hogy a gondolatot ültettem el a fejemben, és azon kapom magam, hogy mondjuk már kéthetente, háromhetente tudok venni valami gyümölcsöt, amit aztán megeszek. És az jutott eszembe, hogy ilyenkor kényszer nélkül, örömmel megy... hogy de jó, jót teszek magammal, azért veszek és eszek áfonyát meg szedret, és így szívesen megy az egész. És lehet, hogy majd legközelebb azt veszem észre, hogy jé, már minden héten veszek a piacon valamit.
De ha ott van a kell benne, akkor már a harcról szól az egész, ami nem vitt még sikerre nálam semmit. Bár észrevették volna a szüleim is ezt.
Ja de, egy reggeli gondolat a változásokról. Hogy ezer éve járok pszichológushoz, ilyen-olyan terapeutákhoz, folyton kurkászok valami után - és hogy azt szeretem benne, amikor hirtelen, egyszer csak valami összeáll. És rohadtul nem ott és nem akkor, hanem most is biciklizés közben, a piac előtt érzés szinten jött egy felismerés. Vagy vezetés közben. Vagy reggeli ébredéskor.
Most konkrétan az, hogy eddig rosszul gondoltam magamra és a változásokra. Biztos voltam benne, hogy úgy lehet változtatni (mármint úgy KELL csinálnom), hogy ma még nem, de holnaptól igen. És onnantól csináljam, mert ha nem, akkor szar alak vagyok. És ma az villant be, hogy basszus, én nem így működök. Ugyan ezt a fajta működést lehet olvasni memoárokban, cikkekben, blogokban (vagy én ezt vettem észre), de nem mindenkinek ez fekszik. Nekem pl egyáltalán nem így megy a változás, hanem iszonyú lassan, fokozatosan, kényszer nélkül. Ha kényszeríteni akarom magam, akkor max 2 nap, és ellenállok, és nem csinálom, aztán jól lelkiismeret furdalásom lesz és szarnak érzem magam.
Ez most a gyümölcsökkel kapcsolatban jutott eszembe. Köztudottan nem szeretem a gyümölcsöt. Semmilyet nem kívánok meg sosem, a legtöbbtől fizikailag viszolygok és undorodok, és hiába tudom aggyal, hogy kellene enni meg egészséges, blabla, akkor sem megy. Na és felnőtténem egyik vállalása, vagy nem is tudom mije, hogy próbáljak néha-néha enni. Ameddig azt mondtam, hogy na, holnaptól (vagy mától, ez most nem a halogatásról szól) minden nap eszem, akkor az garantált buki volt egy héten belül. De most inkább az van, hogy a gondolatot ültettem el a fejemben, és azon kapom magam, hogy mondjuk már kéthetente, háromhetente tudok venni valami gyümölcsöt, amit aztán megeszek. És az jutott eszembe, hogy ilyenkor kényszer nélkül, örömmel megy... hogy de jó, jót teszek magammal, azért veszek és eszek áfonyát meg szedret, és így szívesen megy az egész. És lehet, hogy majd legközelebb azt veszem észre, hogy jé, már minden héten veszek a piacon valamit.
De ha ott van a kell benne, akkor már a harcról szól az egész, ami nem vitt még sikerre nálam semmit. Bár észrevették volna a szüleim is ezt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése