Képzelet vs valóság

Ahogy ma jöttem el a 2-es számú munkahelyről, bevillant, hogy igaziból el sem tudom képzelni, hogy gyerekem lenne. Hogy van körülöttem egy család, hogy rohanok érte/értük az oviba, hogy szendvicset készítek valakinek, hogy figyelem, be van-e pakolva a táskája. Hogy valakire azt mondom, hogy a férjem. Vágyom rá (eddig legalábbis ezt hittem, ezt gondoltam), de hogy egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ez így lehet.

És ettől baromira elszomorodtam. Hogy akkor ez az igazság, ez a valódi lényem, a valódi életem, és hogy ne kergessek már olyan álmokat, amik nem is az enyémek.

Aztán a következő pillanatban bevillant egy dolog, amit szintén soha nem gondoltam volna, és mégis megtörtént: hogy vannak fiúbarátaim. És nem is akármilyenek! Rengeteg olyan dolgot meg tudok velük megbeszélni, amik fontosak, amikről azt hittem, nem tudom / merem kimondani másoknak. És elképesztő megerősítést kapok tőlük! Ráadásul ők hárman olyanok, akikkel akármennyi szünet telik el, pont ugyanott tudjuk folytatni.
És innentől elkezdtek záporozni a gondolatok, a jelenkorom olyan tényezői, amiket soha a büdös életben nem gondoltam volna. Sőt, totálisan elképzelhetetlennek tűntek még korábban:

• hogy Cs. feleségét szeretni fogom
• hogy egyéni vállalkozó leszek
• hogy túlélem a szakítást M-mel
• hogy egyedül kialakítok és berendezek egy lakást a kb nulláról
• hogy T. után még érezni tudok elsöprő érzelmeket egy pár órás találkozó után (alatt!)
• hogy férfiterapeutához fogok járni, ráadásul szexológushoz
• hogy Mamáékkal egy olyan beszélgetést megejtünk, mint a múlt hétvégi, ráadásul ennyire megkönnyebbülök tőle
• hogy lesz vadidegennel egyéjszakás ügyem
• hogy a bakancslistámról tényleg le tudok húzni 1-2 évente egy tételt (és miket!! atyaég!!)
• hogy ennyire vagány játékautóm lesz
• hogy klienseim lesznek
• hogy olyan verseket írok, amikre büszke tudok lenni
• hogy egy vadidegen külföldi fiúval lesz egy egynapos balatoni randink 

És ahogy jöttek ezek egymás után, elkezdtem nevetni és teljes pálfordulással hirtelen tök jó kedvem lett. Mennyire elképzelhetetlen volt ez a fenti lista egyetlen eleme is még öt évvel ezelőtt! És ez mind megtörtént!! Szóval akkor nem kell fosni különösebben azon, hogy nem tudom elképzelni a családot, nálam ezek szerint nem a gondolataimmal megteremtem és bevonzom séma működik, hanem az, hogy totálisan nem tudom elképzelni, aztán egyszer csak hopp, megtörténik.

Aztán jött egy hála érzet, hogy ezek mind azért tudtak megtörténni, mert 5 éve úgy döntöttem, hogy lépek. És bár félig belehaltam és beletörtem, de ezek mind azóta történtek.