Munkapara

Az volt a terv, hogy felmondok a nemszeretem munkahelyen, és a kettes számú munkahelyen fogok főként dolgozni, de mellette hagyok magamnak időt sportolni, töltődni, és a saját dolgaimat csinálni. Úgy, mint kliensekre sokkal többet készülni, utánuk olvasni szakkönyvekben, az új típusú tanításra felkészülni, meg gardróbot csináltatni, meg elkezdeni meditálni, relaxálni, fejben rendet rakni.

Mindez a felmondásig nagyon szépen alakult, rohadtul megkönnyebbültem és elkezdtem érezni, hogy újra van energiám élni. Kb 2 napig. Majd a kettes számú helyen mondtam egyik nap délelőtt nagy örömmel, hogy mostantól 3x annyit tudok jönni, mint eddig, délután pedig felmondott a csapatból a legprofibb tag (nem miattam - asszem). Viszont nélküle kurva nagy szarban leszünk azaz vagyunk, az ottmaradó tag irtó frusztrált meg fél, nekem tök új a terület is meg a csapat vezetés is, és csak nagyon távolról kapcsolódik a napi munka 95%-a ahhoz, amit eddig csináltam, (én is félek amúgy), lett egy nagy ügyfél, a munka dől ránk, a hangulat a béka segge alatt, és ebből kellene most gyorsan valami olyat felépíteni, ami működőképes november 1-je után is. Múlt héten teljes pánikban voltam én is (ez ugye nem segít), aztán mostanra valahogy megnyugodtam és elkezdtem csinálni a dolgokat úgy, ahogy gondolom, meg ahogy megy. Nem tökéletesen, de még csak nem is biztos, hogy jól, de valahogy. Biztos jópár hibával meg sok faszsággal, de próbálom higgadtan meg okosan kezelni a naponta szembejövő ezer kellemetlen helyzetet és megoldhatatlannak tűnő dolgot -  és hát na, nem pont így képzeltem első találkozásomat a vezetői beosztással.