Álom, farsang
Reggeli szundik közbeni álmok.
1: egy lakásban vagyok valahol, egy szobában állok és közeledik felém egy vak kisfiú. Álmomban ismerem, mármint hogy láttam már. Valami zöld rajta, vagy a pólója, vagy amit fog a kezében (basszus, elfelejtettem, mi van a kezében, pedig asszem fontos... és reggel még megvolt). Lassan megy a vaksága miatt, úgy tűnik, eltévedt, mellettem egy szoba sarka van, oda a sarokba megy, pedig biztos nem oda tart. Megfordul, keres valami más utat. Van egy ajtó, odavezetem, kérdezi, hogy mekkora az ajtó, kifér-e rajta. Válaszolok, hogy persze, felfelé dupla olyan magas, mint ő, széltében is bőven van hely. Leguggolok hozzá, ahogy beszélgetünk, és valami nagyon kedves becenéven hívom, Mucuska vagy ilyesmi. Ahogy beszélek hozzá, (vagy a lehajolás miatt? reggel ezt gondolom) lassan elkezd kinyílni a szeme és látni kezd.
Sajnáltam ezt a kisfiú a vaksága miatt nagyon, meg hogy nem találta az utat, eltévedt és zsákutcába ért - de a vaksága volt a legszomorúbb. Aztán furi volt, hogy csak attól, hogy lehajolok hozzá, hogy kedves vagyok vele elkezd látni - kérdés, hogy az eltévedés, zsákutcában vakon bolyongás most hol / hogyan van jelen az életemben... Megfejtendő :)
2: korán felébredek a tegnapi buli után, szarul vagyok, de csak később kell bemenni, 10-re (ez eddig pont igaz is). Ezért elindulok, hogy busszal megyek be (??), és közben reggelizek valahol útközben, hátha jobban leszek. Rossz buszra szállok (visszatérő toposz!) és a Bartók Bélán úton kötök ki. Ott leülök egy helyre, de valamiért haza kell még szaladni. Ahogy visszaérek a helyre, észlelem, hogy ottfelejtettem kint az asztalon a pénztárcámat és a telefonomat. Ettől egy pillanatra elkap a frász, hogy hogy lehettem ekkora ökör, de aztán elönt a nyugalom, hogy megvan mégis és nem lopták el.
És arra gondolok álmomban, ez annyira hihetetlen fordulat, hogy ezt majd megírom a blogban. Hihi. Aztán ahogy kezembe veszem a telefont, látom, hogy szét van törve. Valahogy félbetört, de a képernyő alatt, mintha régi telefon lenne, aminek a felső fele a kijelző, az alsó fele meg a billentyűzet volt. Ha jól illesztettem össze, akkor működött és beszélni is tudtam rajta, meg netezni, de sokszor elfeketedett teljesen.
Na és az előzmény meg a tegnapi szuperjó céges farsang, nagyon vicces jelmezekkel, megérte komolyan venni a feladatot. Volt tánc, éneklés, koktélozás, kint belekerültünk egy filmforgatásba, a 2 Conchita kenterbe vert mindenkit, a játékgitárom önálló életre kelt és folyton megszólalt a szóló rajta, egy ponton túl vándoroltak a parókák és bundák személyről személyre, szürreális és vicces pillanatok váltogatták egymást.
És azért váratlan ez a fordulat, mert előtte 3 napig olyan fosszar kedvem volt, teljesen elhagyott az életkedv, kezdett lehúzni valami súlyos feketeség. Szorongva ébredtem minden nap, megint totális reménytelenséget éreztem magammal és az életemmel kapcsolatban. De még tegnap ebédkor is, amikor A-val ebédeltünk, még ott is annyira magam alatt voltam, aztán hipp-hopp (+ a koktélok) átfordult az este során. A. szerint a depi beszarik az ilyen estéktől és menekülőre fogja :)
1: egy lakásban vagyok valahol, egy szobában állok és közeledik felém egy vak kisfiú. Álmomban ismerem, mármint hogy láttam már. Valami zöld rajta, vagy a pólója, vagy amit fog a kezében (basszus, elfelejtettem, mi van a kezében, pedig asszem fontos... és reggel még megvolt). Lassan megy a vaksága miatt, úgy tűnik, eltévedt, mellettem egy szoba sarka van, oda a sarokba megy, pedig biztos nem oda tart. Megfordul, keres valami más utat. Van egy ajtó, odavezetem, kérdezi, hogy mekkora az ajtó, kifér-e rajta. Válaszolok, hogy persze, felfelé dupla olyan magas, mint ő, széltében is bőven van hely. Leguggolok hozzá, ahogy beszélgetünk, és valami nagyon kedves becenéven hívom, Mucuska vagy ilyesmi. Ahogy beszélek hozzá, (vagy a lehajolás miatt? reggel ezt gondolom) lassan elkezd kinyílni a szeme és látni kezd.
Sajnáltam ezt a kisfiú a vaksága miatt nagyon, meg hogy nem találta az utat, eltévedt és zsákutcába ért - de a vaksága volt a legszomorúbb. Aztán furi volt, hogy csak attól, hogy lehajolok hozzá, hogy kedves vagyok vele elkezd látni - kérdés, hogy az eltévedés, zsákutcában vakon bolyongás most hol / hogyan van jelen az életemben... Megfejtendő :)
2: korán felébredek a tegnapi buli után, szarul vagyok, de csak később kell bemenni, 10-re (ez eddig pont igaz is). Ezért elindulok, hogy busszal megyek be (??), és közben reggelizek valahol útközben, hátha jobban leszek. Rossz buszra szállok (visszatérő toposz!) és a Bartók Bélán úton kötök ki. Ott leülök egy helyre, de valamiért haza kell még szaladni. Ahogy visszaérek a helyre, észlelem, hogy ottfelejtettem kint az asztalon a pénztárcámat és a telefonomat. Ettől egy pillanatra elkap a frász, hogy hogy lehettem ekkora ökör, de aztán elönt a nyugalom, hogy megvan mégis és nem lopták el.
És arra gondolok álmomban, ez annyira hihetetlen fordulat, hogy ezt majd megírom a blogban. Hihi. Aztán ahogy kezembe veszem a telefont, látom, hogy szét van törve. Valahogy félbetört, de a képernyő alatt, mintha régi telefon lenne, aminek a felső fele a kijelző, az alsó fele meg a billentyűzet volt. Ha jól illesztettem össze, akkor működött és beszélni is tudtam rajta, meg netezni, de sokszor elfeketedett teljesen.
Na és az előzmény meg a tegnapi szuperjó céges farsang, nagyon vicces jelmezekkel, megérte komolyan venni a feladatot. Volt tánc, éneklés, koktélozás, kint belekerültünk egy filmforgatásba, a 2 Conchita kenterbe vert mindenkit, a játékgitárom önálló életre kelt és folyton megszólalt a szóló rajta, egy ponton túl vándoroltak a parókák és bundák személyről személyre, szürreális és vicces pillanatok váltogatták egymást.
És azért váratlan ez a fordulat, mert előtte 3 napig olyan fosszar kedvem volt, teljesen elhagyott az életkedv, kezdett lehúzni valami súlyos feketeség. Szorongva ébredtem minden nap, megint totális reménytelenséget éreztem magammal és az életemmel kapcsolatban. De még tegnap ebédkor is, amikor A-val ebédeltünk, még ott is annyira magam alatt voltam, aztán hipp-hopp (+ a koktélok) átfordult az este során. A. szerint a depi beszarik az ilyen estéktől és menekülőre fogja :)
óó, nagyon jók az álmok, főleg az első. én azon gondolkodtam, hogy - ha abból indulunk ki, hogy az álmainkban minden szereplő 1-1 rész a tudattalanunkból, tehát a vak kisfiú is te vagy, és a lehajoló, aggódó, kedves te is te vagy - , hogy ez jelenthet-e olyasmit, hogy a valóságban az önmagaddal/önmagadhoz való kedvesség egy hajtóerő, egy "gyógyulást"/változást előidéző tényező. és hogy mondjuk akkor erre érdemes odafigyelni, hogy add meg magadnak. mert az segít(het) az útvesztőben, zsákutcában. de ez csak az én szubjektív ötletelésem, of course. :)
VálaszTörlésJaj, köszi creusa a szubjektív ötletelést! :) igen, abszolút abból indulunk ki, hogy minden személy én vagyok / voltam, és nekem szóló üzenet az álom. Csak azt nem értettem, hogy az életem melyik részében van a zsákutca, hol nem tartok jó irányba. Ezt fejtegetem már ezer éve, és annyira szeretném látni, hogy melyik részterületre vonatkozott az álom. És hogy mi a zöld - valamiért ez fontosnak tűnt az álomban. És igen, az önmagamhoz való kedvesség és türelmes megértés a kulcs - és tökre ezen vagyok, bár sokszor észre sem veszem, hogy egy szituációban még mindig önb*sztató üzemmódban vagyok...
Törlés