Barátok
Atyagatya, annyi minden történik egy darab pécsi hétvége alatt, ami miatt most telis tele vagyok szeretettel és élménnyel - pedig jóformán a házból sem jöttünk ki.
közös főzés, közös kaják, ikonikus sütigyártás, J. elfelejti hirtelen anyukája nevét, és amikor ő jön a társasban, annyit mond, hogy te jössz, Bigyó (ennyire nagyon vicces dolgot rég hallottam, percekig röhögtünk, majd onnantól büntetlenül bigyózott mindenki), H-val sétálunk az erdőben két órát a havazásban, Szépség és Szörnyeteg nézésen mindannyian sírunk, annyira megható, szombat éjfélkor közös zenélés, majd beszélgetünk f4-ig, gyerekek mutatják, hogy milyen darabokat tanultak, Z. iszonyú finomakat főz, borozunk-kávézunk-teázunk, a túráról, ahogy mesélek, azt mondják, tökre értik és olyan, mintha ők is ott lettek volna. Családtag érzés és egymáshoz tartozás a köbön, D. bögréjén pont 5 hóember van, mindannyian 1-1 hóember leszünk, D. simán pisil úgy, hogy én még a fürdőben beszélgetek anyukájával. Z-vel a Young Pope-ból ugyanazt a zenét és jelenetet emeljük ki, hogy mennyire jó. Mesenézés, meseolvasás, youtube diszkó, és HS7 best of. Reggelente gyerekek valamelyikünk ágyában landolnak, D. mutatja, hogy milyen zenéket csinált. Ma napközben H. Debussy-t játszott, én a besütő napon ültem, hygge érzés a köbön - bár azt hiszem náluk és velük kb. folyamatosan hygge érzésem van. Bőrkontakt és számtalan megölelés, nekem ez is iszonyatos töltekezés, gyerekek is végtelenül cukik, ahogy tolják oda a hátukat, hogy simogassam, fülcimpa morzsolgatás, hajsimogatás, jézusom... J. pedig pénteken állítólag azt mondta a logopédusnak, hogy azért nem tud figyelni, mert annyira izgul, hogy jön hétvégére anyáék barátnője :).
Az, hogy velük nem csak hogy megmaradt a kapcsolat, de hogy ide tudott mélyülni, az egy akkora égi áldás és csoda, amiért nem győzök hálás lenni.
közös főzés, közös kaják, ikonikus sütigyártás, J. elfelejti hirtelen anyukája nevét, és amikor ő jön a társasban, annyit mond, hogy te jössz, Bigyó (ennyire nagyon vicces dolgot rég hallottam, percekig röhögtünk, majd onnantól büntetlenül bigyózott mindenki), H-val sétálunk az erdőben két órát a havazásban, Szépség és Szörnyeteg nézésen mindannyian sírunk, annyira megható, szombat éjfélkor közös zenélés, majd beszélgetünk f4-ig, gyerekek mutatják, hogy milyen darabokat tanultak, Z. iszonyú finomakat főz, borozunk-kávézunk-teázunk, a túráról, ahogy mesélek, azt mondják, tökre értik és olyan, mintha ők is ott lettek volna. Családtag érzés és egymáshoz tartozás a köbön, D. bögréjén pont 5 hóember van, mindannyian 1-1 hóember leszünk, D. simán pisil úgy, hogy én még a fürdőben beszélgetek anyukájával. Z-vel a Young Pope-ból ugyanazt a zenét és jelenetet emeljük ki, hogy mennyire jó. Mesenézés, meseolvasás, youtube diszkó, és HS7 best of. Reggelente gyerekek valamelyikünk ágyában landolnak, D. mutatja, hogy milyen zenéket csinált. Ma napközben H. Debussy-t játszott, én a besütő napon ültem, hygge érzés a köbön - bár azt hiszem náluk és velük kb. folyamatosan hygge érzésem van. Bőrkontakt és számtalan megölelés, nekem ez is iszonyatos töltekezés, gyerekek is végtelenül cukik, ahogy tolják oda a hátukat, hogy simogassam, fülcimpa morzsolgatás, hajsimogatás, jézusom... J. pedig pénteken állítólag azt mondta a logopédusnak, hogy azért nem tud figyelni, mert annyira izgul, hogy jön hétvégére anyáék barátnője :).
Az, hogy velük nem csak hogy megmaradt a kapcsolat, de hogy ide tudott mélyülni, az egy akkora égi áldás és csoda, amiért nem győzök hálás lenni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése