Mostanság ezeken gondolkodom

A zárókörben ma annyit mondtam, jövő. Még a hálát mondtam volna, ha nem sütik el előttem ketten. De hogy tényleg ennyit éreztem, hogy egyrészt elmondhatatlanul hálás vagyok ezért a szakmai közegért, hogy közöttük lehetek, hogy az oktatók között sokan (szinte mindenki) egyszerre okosak, nyitottak, viccesek és szerények, hogy itt valahogy a kölcsönös tisztelet az kézzelfogható és hát na, ha valaminek van értelme, akkor az ez. És jövő, hát persze, ezt szeretném csinálni, hiszem, hogy van helye az üzleti életben, bár hogy fizetőképes kereslet is lenne rá, abban már nem vagyok egészen biztos. De hogy iszonyú motivációt kaptam arra, hogy addig is ilyen témájú könyveket vagy cikkeket fordítsak, hogy gondolkozzak errefelé, ne kopjon ki ez az irány, mert évi 2 napos konferencia meg 4-5 alkalmas rövid találkozó az kutyagumi.

Tegnap 3-tól ma este 6-ig volt a program, tehát csak kicsit több mint 24 óra, de olyan, mintha egy hetet együtt töltöttünk volna. Nagyon kikapcsol és nagyon feltölt ez a közeg, egyszerűen jó velük lenni és hát na, nagyon szeretném majd ezt csinálni sokkal több időben, mint amennyi most akad rá. És azt is éreztem, hogy ebben tudnék jó lenni, ez ritka érzés nálam, szóval vegyem szépen komolyan.

Azt hittem, több minden fog feljönni még ezzel kapcsolatban, de most sokkal erősebben él bennem a haza vonatút alatti beszélgetés J-vel.  Ő elmesélte a családi drámájukat, jézusom, sajnos/szerencsére túlságosan rezonált a megbocsátásról szóló előadással. (Amin nagyon fontos megerősítés volt, hogy azzal együtt, hogy megbocsátottunk, az még tud utána fájni, akár örökké is. A fájdalom / az újra meg újra visszatérő érzelem nem írja felül a megbocsátás meglétét) Aztán meséltem neki óvatosan, és csak a vonaton zötyögve halkan a tervemről, amivel kapcsolatban a cél megvan tisztán, az odavezető út viszont még nem teljesen tiszta. Nem szeretném sokmindenkinek mondani, mert nem akarom, hogy elaprózódjon az ereje, de akiknek mondtam, ők mind elképesztő módon támogattak. És jönnek a megnyugtató / beigazoló jelek innen-onnan, hogy jó lesz ez és ugrani kell, de azért van bennem rendesen félelem is, ez az igazság.

És még volt egy nagy blokk, leírtam, elszállt, nincs erőm most újraírni, de majd pótlom. Jelen dolgok kimerevítése - fontos téma.