Tegnap (mármint aug.1-hez képest)
Még mindig nehéz és nyomasztó elkezdeni egy-egy új posztot, pedig írnivaló bizisten lenne. Azaz van. Tegnap ahogy mentem a randi helyszíne felé, eszembe jutott, hogy össze kellene szednem, hány jóemberrel volt randihelyzet az elmúlt években, komolyan érdekel a szám. 50 körül? Vagy csak 30? Nem tudom, irtózatosan soknak tűnik ismerve saját magamat. Azt már összeírtam, hogy kikkel kerültem khm... közelebbi kapcsolatba, de össze kellene gyűjteni ezt a másik számot is. Talán helyekről ugrana be, mert sokmindenki kb azonnal törlődött, annyira nem volt közös csí.
Ahogy ma írtam A-nak, hogy érzelmi hullámvasúton ülök, most elsősorban a tegnap megismert fiú miatt, olyan viccesnek tűnt a válasza, hogy üljem meg szépen a hullámvasutat, kapaszkodjak és ne essek le. És aztán bevillant, hogy én mennyire imádok hullámvasutazni, és mennyire bírom élvezni - merthogy az játék, ellenben ezt az érzelmi hullámvasutat bizony véresen komolyan veszem.
A tegnapról még zavaros a kép, meglepően szimpi volt a srác, ami több szempontból is megnyugtató volt. A rádióból ismertem, de nem volt maradéktalanul szimpi azon keresztül, viszont írásban nagyon megnyugtatóan őszinte és nem játszmázónak tűnt - olyannak, aki előtt le lehet bukni. És féltem, hogy ő is ilyen alacsony, jelentéktelen vagy komplexusos valaki lesz. (1 héttel később olvasva: is?? miért, még ki ilyen? én? meg amúgy elég sértő ezt a 3 jelzőt (főleg az utsó kettőt) így egymás után látni...) Ehhez képest magas volt, szép a keze, kedves az arca - bár nagyon vékony, nagyonnagyon. De mellette legalább csak egy dimenzióban vagyok nagyobb :).
A beszélgetésünknek két része volt, az elején ő beszélt kurva sokat, kicsit dísznek vagy szobanövénynek éreztem magam, de aztán sokkal személyesebb témákra váltottunk, és ott már kiegyenlítettebb volt a share of voice. Érzem, hogy már egy nap (sőt, fél nap) elteltével kezdek torzítani, hogy jobbnak tüntetem fel magam előtt, mint ahogy tegnap láttam. Mondjuk ez szólhat a kritikusságomról és a befalazásomról is, de szólhat a túlzott akarásról is - majd kiderül.
Tök fura volt, hogy nagyon makogtam olyan témákban, amik azért nem újak, vagy nem ismeretlenek előttem, mégsem tudtam rendesen megfogalmazni a véleményem. Ezt többször is éreztem. Mondjuk ő hiperjó beszélőkével van megáldva, asszem ez egy picit odavágott az én beszélőkémnek. Na de mindegy is, jó volt, elvileg még találkozunk. És ezt a ma délutáni chat is megerősítette, ami szintén nem volt zökkenőmentes, de ez lett a kifutása.
Volt pár dolog, amit nem tudtam hova tenni, illetve kicsit parás jelnek éreztem, hogy pl elmondta ezerszer, hogy ő milyen jó a szakmájában; hogy most van egy válás elején, hogy nem kapott elég szeretet (Attila!! brrr), hogy önmagára reagált, de mintha rám kevésbé. De közben írásban meg nagyon jó volt, meg törődő, meg kedves. Meg nagyon értett mindent, és ez az előtte le lehet bukni dolog az nagyon imponáló volt.
Múlt kedden felmentem a Normafához írni, amit a kedves meleg fodrász srác javasolt - leírni múlt időben mindazt, amit szeretnék, hogy megtörténjen. Annyira jól esett írni, jöttek a gondolatok, a vágyak, egyik a másik után, és alig bírtam papírra vetni a gondolataimat - de nagyon megnyugtató volt az is. Azt érzem, hogy ezekkel a szabad napokkal helyet csinálok az életemben másnak, hogy most fér bele a munka mellé más személy és más elfoglaltság is - és ez kurvajó.
És tök hálás vagyok KG-nek, hogy segített ezeket megengedni magamnak. Amióta beszéltünk erről, és nem tudom, mi történt, vagy mit csináltunk, de azóta jobban megy. Elképesztő nyugalom van bennem, szeretek itthon lenni, meg bírok ülni a seggemen, egyszerűen jó. És biztos, hogy köze van annak, hogy le tudok lassulni ilyenkor.
Na és az is van, hogy nagyon élvezem ezt a nyarat. Nem vagyok nyári ember, nem szoktam szeretni a nyarakat itthon, de most nagyon megy a dolog, élvezem, szeretem.
És akkor a mába visszatérve: olyan furi, ezt múlt héten annyira vállalhatatlanul őszintének, kitárulkozósnak éreztem, hogy csak draftba tudtam tenni, és nem mertem kitenni. Aztán ma újra elolvastam, és csodálkoztam, hogy mi a bánatot éreztem vállalhatatlannak vagy túl privátnak? És kicsit visszajött az a meglepő dolog, hogy sokszor az itteni írásokat megírásukkor olyan bénának vagy semmilyennek (esetleg jelentéktelennek meg komplexusosnak - hehe) éreztem, és aztán kis idő múlva újraolvastam és akkor meg tökre tetszett. Ki érti ezt? :)
Ahogy ma írtam A-nak, hogy érzelmi hullámvasúton ülök, most elsősorban a tegnap megismert fiú miatt, olyan viccesnek tűnt a válasza, hogy üljem meg szépen a hullámvasutat, kapaszkodjak és ne essek le. És aztán bevillant, hogy én mennyire imádok hullámvasutazni, és mennyire bírom élvezni - merthogy az játék, ellenben ezt az érzelmi hullámvasutat bizony véresen komolyan veszem.
A tegnapról még zavaros a kép, meglepően szimpi volt a srác, ami több szempontból is megnyugtató volt. A rádióból ismertem, de nem volt maradéktalanul szimpi azon keresztül, viszont írásban nagyon megnyugtatóan őszinte és nem játszmázónak tűnt - olyannak, aki előtt le lehet bukni. És féltem, hogy ő is ilyen alacsony, jelentéktelen vagy komplexusos valaki lesz. (1 héttel később olvasva: is?? miért, még ki ilyen? én? meg amúgy elég sértő ezt a 3 jelzőt (főleg az utsó kettőt) így egymás után látni...) Ehhez képest magas volt, szép a keze, kedves az arca - bár nagyon vékony, nagyonnagyon. De mellette legalább csak egy dimenzióban vagyok nagyobb :).
A beszélgetésünknek két része volt, az elején ő beszélt kurva sokat, kicsit dísznek vagy szobanövénynek éreztem magam, de aztán sokkal személyesebb témákra váltottunk, és ott már kiegyenlítettebb volt a share of voice. Érzem, hogy már egy nap (sőt, fél nap) elteltével kezdek torzítani, hogy jobbnak tüntetem fel magam előtt, mint ahogy tegnap láttam. Mondjuk ez szólhat a kritikusságomról és a befalazásomról is, de szólhat a túlzott akarásról is - majd kiderül.
Tök fura volt, hogy nagyon makogtam olyan témákban, amik azért nem újak, vagy nem ismeretlenek előttem, mégsem tudtam rendesen megfogalmazni a véleményem. Ezt többször is éreztem. Mondjuk ő hiperjó beszélőkével van megáldva, asszem ez egy picit odavágott az én beszélőkémnek. Na de mindegy is, jó volt, elvileg még találkozunk. És ezt a ma délutáni chat is megerősítette, ami szintén nem volt zökkenőmentes, de ez lett a kifutása.
Volt pár dolog, amit nem tudtam hova tenni, illetve kicsit parás jelnek éreztem, hogy pl elmondta ezerszer, hogy ő milyen jó a szakmájában; hogy most van egy válás elején, hogy nem kapott elég szeretet (Attila!! brrr), hogy önmagára reagált, de mintha rám kevésbé. De közben írásban meg nagyon jó volt, meg törődő, meg kedves. Meg nagyon értett mindent, és ez az előtte le lehet bukni dolog az nagyon imponáló volt.
Múlt kedden felmentem a Normafához írni, amit a kedves meleg fodrász srác javasolt - leírni múlt időben mindazt, amit szeretnék, hogy megtörténjen. Annyira jól esett írni, jöttek a gondolatok, a vágyak, egyik a másik után, és alig bírtam papírra vetni a gondolataimat - de nagyon megnyugtató volt az is. Azt érzem, hogy ezekkel a szabad napokkal helyet csinálok az életemben másnak, hogy most fér bele a munka mellé más személy és más elfoglaltság is - és ez kurvajó.
És tök hálás vagyok KG-nek, hogy segített ezeket megengedni magamnak. Amióta beszéltünk erről, és nem tudom, mi történt, vagy mit csináltunk, de azóta jobban megy. Elképesztő nyugalom van bennem, szeretek itthon lenni, meg bírok ülni a seggemen, egyszerűen jó. És biztos, hogy köze van annak, hogy le tudok lassulni ilyenkor.
Na és az is van, hogy nagyon élvezem ezt a nyarat. Nem vagyok nyári ember, nem szoktam szeretni a nyarakat itthon, de most nagyon megy a dolog, élvezem, szeretem.
És akkor a mába visszatérve: olyan furi, ezt múlt héten annyira vállalhatatlanul őszintének, kitárulkozósnak éreztem, hogy csak draftba tudtam tenni, és nem mertem kitenni. Aztán ma újra elolvastam, és csodálkoztam, hogy mi a bánatot éreztem vállalhatatlannak vagy túl privátnak? És kicsit visszajött az a meglepő dolog, hogy sokszor az itteni írásokat megírásukkor olyan bénának vagy semmilyennek (esetleg jelentéktelennek meg komplexusosnak - hehe) éreztem, és aztán kis idő múlva újraolvastam és akkor meg tökre tetszett. Ki érti ezt? :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése