izé
Kettőt pislogok és eltelik 3 hét - ez őrület. Hova lett az idő?
Volt egy jó fos periódus, nem is nagyon tudtam mit írni, csak lehúztam volna magam, azt meg úgy minek. Meg a fos megörökítésével is problémáim voltak, szóval ezeket tudom mentségemre felhozni.
Most kicsit jobb energiaszinten zakatolok, benne van szerintem, hogy elkezdtem turbóerős vitaminokat szedni, egyszerre C-t, D-t, Magnéziumot és B6-ot, meg már 3 hete megy a heti 2 futás (az már rendszeres!!), meg a hidegebb idő óta jobban tudok aludni, újra álmodok is, szóval pihentebb vagyok és türelmesebb.
Tök ijesztő volt, hogy már nyár óta fájdogált a hátam, mindig ugyanott, ami beakadt aznap reggel, amikor indultunk a biciklitúrára, és emeltem a biciklitartót rajta a 3 biciklivel. Éreztem, hogy az a deréktájék nincs rendjén, de nem fájt veszettül, csak szépen lassan lett egyre rosszabb - eljutottam oda, hogy éjjelente felébredtem, ha átfordultam egyik oldalról a másikra, annyira fájt. Meg reggel ilyen nagyon nyomi és nyöszörgő módon tudtam csak felkelni. Aztán szeptember elején megfáztam és pár hétre benne ragadtam a köhögős stádiumban, és jött egy rossz mozdulat (mosogatógépbe pakolás közben köhögés) és nyekk, a beakadás felturbózta magát és onnan nagyon szar volt a világ. Levegőt sem kaptam, meg mozdulni sem tudtam, köhögni meg nem mertem. Aztán egy csoda masszőrnél csodával határos módon volt aznap este hely, elmentem hozzá és ugyan majdnem darabokra hullottam a kezei alatt, de helyrepakolt úgy, hogy két nap múlva fájdalom nélkül ment az alvás is meg a felkelés is. (eddig elég izgi az sztk blog, I know)
Na és azt mondta, többek között, hogy az egész hátam egy darab feszülés, minden izom be van atom módon görcsölve, tulajdonképp csodálkozik, hogy nem fáj sokkal jobban. És hogy legyek szíves kicsit kevesebbet stresszelni. Haha - hogy? Na mindegy, azóta kenem csodálatos rozmaringkrémmel, meg voltam fürdőben, meg reggelente tornázok és nyújtok - és ez így most sokkal de sokkal jobb, mint az elmúlt 2 hónapban bármikor - de azért megijedtem.
És még aszittem, hogy lesz ezer más mondandóm, de valahogy nincs, mert még mindig küzdök az örök ellenfél értelmetlenségérzéssel, de ez sajnos hosszabb csata és nincs köztes mondandó, csak ha fejlemény van, akkor lesz értelme beszélni. Tervezem, hogy elvonulok valahova írni, belemerülni meg elcsendesedni úgy, hogy abból kisüljön valami irány, mert most szétforgácsolódás van, meg elaprózódás, az évek csak rohannak és azt érzem, hogy nem tudok mit felmutatni. És azt is érzem, hogy ennél több van bennem, és szeretnék még lelkesedni, meg célokért hajtani, olyanokért, amiknek kézzelfogható eredménye van, vagy legalábbis olyan, amit fontosnak gondolok és büszke tudok rá lenni - ez most nagyon nincs jelen (vagy vakságom van rá, de akkor meg vegyem észre). Hát így.
Volt egy jó fos periódus, nem is nagyon tudtam mit írni, csak lehúztam volna magam, azt meg úgy minek. Meg a fos megörökítésével is problémáim voltak, szóval ezeket tudom mentségemre felhozni.
Most kicsit jobb energiaszinten zakatolok, benne van szerintem, hogy elkezdtem turbóerős vitaminokat szedni, egyszerre C-t, D-t, Magnéziumot és B6-ot, meg már 3 hete megy a heti 2 futás (az már rendszeres!!), meg a hidegebb idő óta jobban tudok aludni, újra álmodok is, szóval pihentebb vagyok és türelmesebb.
Tök ijesztő volt, hogy már nyár óta fájdogált a hátam, mindig ugyanott, ami beakadt aznap reggel, amikor indultunk a biciklitúrára, és emeltem a biciklitartót rajta a 3 biciklivel. Éreztem, hogy az a deréktájék nincs rendjén, de nem fájt veszettül, csak szépen lassan lett egyre rosszabb - eljutottam oda, hogy éjjelente felébredtem, ha átfordultam egyik oldalról a másikra, annyira fájt. Meg reggel ilyen nagyon nyomi és nyöszörgő módon tudtam csak felkelni. Aztán szeptember elején megfáztam és pár hétre benne ragadtam a köhögős stádiumban, és jött egy rossz mozdulat (mosogatógépbe pakolás közben köhögés) és nyekk, a beakadás felturbózta magát és onnan nagyon szar volt a világ. Levegőt sem kaptam, meg mozdulni sem tudtam, köhögni meg nem mertem. Aztán egy csoda masszőrnél csodával határos módon volt aznap este hely, elmentem hozzá és ugyan majdnem darabokra hullottam a kezei alatt, de helyrepakolt úgy, hogy két nap múlva fájdalom nélkül ment az alvás is meg a felkelés is. (eddig elég izgi az sztk blog, I know)
Na és azt mondta, többek között, hogy az egész hátam egy darab feszülés, minden izom be van atom módon görcsölve, tulajdonképp csodálkozik, hogy nem fáj sokkal jobban. És hogy legyek szíves kicsit kevesebbet stresszelni. Haha - hogy? Na mindegy, azóta kenem csodálatos rozmaringkrémmel, meg voltam fürdőben, meg reggelente tornázok és nyújtok - és ez így most sokkal de sokkal jobb, mint az elmúlt 2 hónapban bármikor - de azért megijedtem.
És még aszittem, hogy lesz ezer más mondandóm, de valahogy nincs, mert még mindig küzdök az örök ellenfél értelmetlenségérzéssel, de ez sajnos hosszabb csata és nincs köztes mondandó, csak ha fejlemény van, akkor lesz értelme beszélni. Tervezem, hogy elvonulok valahova írni, belemerülni meg elcsendesedni úgy, hogy abból kisüljön valami irány, mert most szétforgácsolódás van, meg elaprózódás, az évek csak rohannak és azt érzem, hogy nem tudok mit felmutatni. És azt is érzem, hogy ennél több van bennem, és szeretnék még lelkesedni, meg célokért hajtani, olyanokért, amiknek kézzelfogható eredménye van, vagy legalábbis olyan, amit fontosnak gondolok és büszke tudok rá lenni - ez most nagyon nincs jelen (vagy vakságom van rá, de akkor meg vegyem észre). Hát így.
Hihetetlen, hogy megint pont olyasmiről írsz, mármint az utolsó bekezdésben, amivel napok óta folyamatosan foglalkozom, de olyan szinten, hogy vasárnap négyből hárman erre játszottunk 5 órán keresztül Transzfrmáció társasjátékot, a negyedikkel pedig a kocsiutat beszéltük végig erről, aztán ugyanezzel jön a coachee-m már másodszorra, aztán belefutok ebbe: https://www.google.hu/imgres?imgurl=https://www.improvisedlife.com/cms/wp-content/uploads/2018/02/ikigai.jpg&imgrefurl=https://www.improvisedlife.com/2018/02/26/ikigai/&h=1063&w=1124&tbnid=m7q6eLSgYin2SM:&q=ikigai&tbnh=186&tbnw=196&usg=AI4_-kSZ1jDDLcDXk0s6P8dGFvXBwvIrCw&vet=12ahUKEwinyq3V9PndAhVKbFAKHZAxD6gQ_B0wE3oECAgQCQ..i&docid=olNTsJTIA4hnoM&itg=1&sa=X&ved=2ahUKEwinyq3V9PndAhVKbFAKHZAxD6gQ_B0wE3oECAgQCQ
VálaszTörlésÉs még mondják, hogy Jung kamuzott a szinkronicitással. :)
az értelmetlenséghez feliratkozom :(
VálaszTörlésHát most kivételesen nem örülök annak, hogy hasonló cipőben járunk itt többen :( de majd erről beszélgessünk!! Közben én naivan azt gondoltam, hogy ezen a család, pláne egy vagy több gyerek léte abszolút tud segíteni, de ezek szerint ez sem ilyen egyszerű képlet.
VálaszTörlés