Lista 1, lista 2
Valentin nap alkalmából támadt M-nak egy ötlete, hogy írjuk össze mindazokat a fiúkat / férfiakat az életünkből, akikhez volt valami közünk, és semmisítsük meg ezt a listát, helyet csinálván eképpen is a szívünkben a jövendőbeli(ek)nek. Én korábban már összeírtam a 2012 nyara utáni embereket, de ez azért egész más volt. Annyira jó volt végiggondolni az iskolás plátói szerelmektől kezdve mindenkit, aki megérintett, nálam végül ez lett a listára felkerülés kritériuma. És olyan érdekes volt látni, hogy akiket összeírtam, igaziból szinte mindenki (64 név a 69-ből) szép emlék, és nem hogy haragot nem éreztem irányukba, de sokkal inkább azt, hogy milyen szép érzéseket tudtam mellettük / miattuk megélni, és hogy ez valami őrült jó. Előkaptam egy férfi keresztnév naptárt, hogy úgy igazán végig tudjam gondolni, és jöttek az arcok, meg a nevek, meg az akkori érzések eléggé szépen. Na de ott voltam, hogy OK, itt van ez a lista, csomó olyan névvel, akik közül sokan a barátaim, nagyon szeretem őket, max ez a szeretet bennem néha a határtartós nehézségek (meg a szabadgyökök) miatt átcsap valami többe, de hogy igaziból nem őket szeretném kitolni a szívemből, max azokat a nem helyénlevő érzelmeket, amik be tudtak kavarni. Úgy hogy írtam egy második listát is azokról, akik felé olyan mélységű vagy hevességű érzelmek voltak, amiktől tényleg érdemes elbúcsúzni, hogy helyet szabadítsak fel egy óriási köszönetmondás mellett, és ezzel a második listával már nyugodt volt a lelkem.
Olyan fura volt amúgy észlelni, hogy az egész online társkeresős szférából alig volt valaki, aki bármelyik listára is felkerült, aki megérintett volna annyira, hogy az emlékké válhasson. Szerda este írtam össze a sokmindenkit az eddigi életemből, és egyrészt iszonyúan elfáradtam a sok emlék visszapörgetésében, másrészt utána álmodtam egy tök mókásat Bruce barátjával, aki álmomban segített nekem a jövőbeli tervek realizálásában. Aztán másnap rámírt Bruce, ami tök váratlan volt, mert (szilvesztert leszámítva) több mint fél éve nem értekeztünk. Mindenesetre csütörtökön elmentünk egy előadásra M-val és É-val (nem volt jó), aztán lementünk a Duna partra, és szertartásosan elégettük a listát (a rövidebbet), a maradékát bedobtuk a Dunába, és ott bizarr módon egy helyben maradtak a fecnik, nem vitte őket a sodrás semerre :) majd lassan visszafelé, felfelé kezdtek úszni a vízen, nagyon nevettünk, hogy ez most itt mi.
Aztán tegnap este egy szintén listás fiúval találkoztam egy szülinapi buliban, beszélgettünk a vége felé, olyan gyönyörű szépeket mondott, amik elértek valahogy a szívemig. Őt is 20 éve ismerem még az egyetemről, és hosszú évekig nem találkoztunk, meg gondolom ezután sem fogunk, és annyira váratlan volt ahogy és amiket mondott; prózaian és egyszerűen elmondta, hogy hogy érzi magát velem és ha nem lenne felesége, elvenne :) és az is benne a szép, hogy ettől semmi régi érzelem nem lángolt fel, egyszerűen iszonyú jól esett, meg megnyugtató volt hallani és el is tudtam hinni. Ó Istenem, milyen jó lenne, ha tudnám úgy látni magam, ahogy mások látnak! El ne felejtsem, amiket G. mondott! És olyan jó lenne, ha ezek tényleg erőt tudnának adni akkor, amikor szükségem van rá! Szóval jó dolog volt ez a listázás, érzem az összefüggést a hirtelen felbukkanások és megnyílások előtt, így képzelem a jól működő elengedés utóhatásait.
És mivel az első listán ott volt sokmindenki szépemlékű, akinél nem éreztem, hogy őket ki kéne zárni a szívemből (mert nélkülük sokkal de sokkal szegényebb lennék, ez biztos!), ezért az lett a deal, hogy nekik viszont egyesével megköszönök majd mindent, amit kaptam tőlük vagy átéltem mellettük, és ez így nagyon rendben is lesz.
Olyan fura volt amúgy észlelni, hogy az egész online társkeresős szférából alig volt valaki, aki bármelyik listára is felkerült, aki megérintett volna annyira, hogy az emlékké válhasson. Szerda este írtam össze a sokmindenkit az eddigi életemből, és egyrészt iszonyúan elfáradtam a sok emlék visszapörgetésében, másrészt utána álmodtam egy tök mókásat Bruce barátjával, aki álmomban segített nekem a jövőbeli tervek realizálásában. Aztán másnap rámírt Bruce, ami tök váratlan volt, mert (szilvesztert leszámítva) több mint fél éve nem értekeztünk. Mindenesetre csütörtökön elmentünk egy előadásra M-val és É-val (nem volt jó), aztán lementünk a Duna partra, és szertartásosan elégettük a listát (a rövidebbet), a maradékát bedobtuk a Dunába, és ott bizarr módon egy helyben maradtak a fecnik, nem vitte őket a sodrás semerre :) majd lassan visszafelé, felfelé kezdtek úszni a vízen, nagyon nevettünk, hogy ez most itt mi.
Aztán tegnap este egy szintén listás fiúval találkoztam egy szülinapi buliban, beszélgettünk a vége felé, olyan gyönyörű szépeket mondott, amik elértek valahogy a szívemig. Őt is 20 éve ismerem még az egyetemről, és hosszú évekig nem találkoztunk, meg gondolom ezután sem fogunk, és annyira váratlan volt ahogy és amiket mondott; prózaian és egyszerűen elmondta, hogy hogy érzi magát velem és ha nem lenne felesége, elvenne :) és az is benne a szép, hogy ettől semmi régi érzelem nem lángolt fel, egyszerűen iszonyú jól esett, meg megnyugtató volt hallani és el is tudtam hinni. Ó Istenem, milyen jó lenne, ha tudnám úgy látni magam, ahogy mások látnak! El ne felejtsem, amiket G. mondott! És olyan jó lenne, ha ezek tényleg erőt tudnának adni akkor, amikor szükségem van rá! Szóval jó dolog volt ez a listázás, érzem az összefüggést a hirtelen felbukkanások és megnyílások előtt, így képzelem a jól működő elengedés utóhatásait.
És mivel az első listán ott volt sokmindenki szépemlékű, akinél nem éreztem, hogy őket ki kéne zárni a szívemből (mert nélkülük sokkal de sokkal szegényebb lennék, ez biztos!), ezért az lett a deal, hogy nekik viszont egyesével megköszönök majd mindent, amit kaptam tőlük vagy átéltem mellettük, és ez így nagyon rendben is lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése