Napló
Szegény méltatlanul elhanyagolt teregetős oldal... nem ér.
Most hirtelen összeszedni sem tudom, mennyi mindenről szeretnék itt nyomot hagyni, egy hónap alatt azért felgyűlnek dolgok. Szigorúan eszembejutási és nem fontossági sorrendben:
- a bécsi Twenty One Pilots koncert még mindig teljesen él bennem. Az új albumuk lemezbemutatója volt, és az a vicc, hogy nem is szerettem annyira az új dalokat és ott a koncert hatása alatt meg teljesen átfordult az egész, és megszerettem őket. Plusz olvastam / néztem velük soksok interjút, meg Q&A-t, és jó volt hallani a háttérsztorikat. Egyúttal az interjúk miatt tudtam időben lekapcsolni a meglepő módon előtörő sztárszerelem / rajongás jellegű érzelmeimet. Életkorom vs sztárszerelem - nem is értem.
- benti nagyra nőtt konfliktus K-val, sajnos a sítábor utáni nyitott szívembe ő repült be egy kurva nagy csákánnyal, amit hátulról jól belém is vágott. Nagyon feldühített, amikor tudatosult bennem, hogy belém lett b*szva ez a csákány, akkor bőgtem úgy két órát az igazságtalanságtól meg a dühtől, magamban (meg utána KG-nál) csak káromkodva tudtam reagálni rá, de aztán a személyes megbeszélés első felvonása kulturált hangnemben ment. Csak nem igazán tudott mit mondani azokra, amiket mondtam neki, mert hát túl igazak voltak, és az ő intervenciója túl alaptalan meg értelmetlen. Nem hiszem el, hogy megint egy kontroll freak kollega csattogtatja az állkapcsát, ismerje már fel, meg kezeltesse magát, de ne minket basztasson feleslegesen. Jó, nyilván ezt nem fogja felismerni, mert akkor már rég megtette volna, de kibaszott fárasztó és energiarabló vele együttdolgozni. A megoldás viszonylag egyszerű, territóriumot kell védenem és iszonyat keményen behúzni a határokat, ami nekem igencsak tanulandó ügy, szóval még akár kezet is csókolhatnék neki, de hát azért na. Jön majd a második felvonás csütörtökön, a HR-es bevonásával (és nyilván nem én eszkaláltam). Beleállok, aztán kíváncsi vagyok, mi lesz a kimenet.
- elmentem egy dietetikushoz, mert aggaszt, hogy valami nincs rendben az étkezésemmel. Mármint nem eszem jól meg egészségesen, de úgy érzem, nem eszem akkora mennyiségeket, amilyen ütemben hízok - szóval valami nincs összhangban. A nő egy cuki, kedves bolond, de hatalmas a tudása, és nagyon meggyőző volt. Az is, ahogy elsorolta a végén, hogy miket nem kellene ennem, kínos pontossággal olyanokat említett, amiket egész életemben utáltam, csak baszogatva voltam, hogy miért nem eszem őket (mák, hal, gyümölcsök). Nagyon megnyugtató volt, hogy ezeket akkor tökéletesen jól éreztem magamtól - már csak hallgatnom kell ezekre a belső érzésekre. Olyan érzés volt a nőnél járni, mintha egy szentélybe megérkeztem volna, azonnali otthonérzés, érdekes tárgyak, jó illat, kedves bohó emberek - minden nagyon rendben volt. És olyan jól érezte a működésem, az alapproblémáimat, aminek semmi közé az étkezéshez.
- az egyik legfontosabb történés: dédanyám naplója. 20 éve nálam van, minden költözéskor vittem magammal, mindig pontosan tudtam, hogy hol van a könyvespolcon, de sosem nyitottam ki. Múlt hétvégén viszont igen, és azóta egy másik univerzum is megnyílt. 1904-ben kezdi írni, ekkor 16 éves, Temesváron laknak. Ír az iskolás éveiről, amik egy zárdában zajlottak, az apácákról (szerintem az egyikükről találtam egy 1934-es osztálykép fotót a neten, brutál tekintetek), az udvarlóiról, a tánciskoláról, az ismerkedésről, a ruháiról, az otthoni hangulatról, hogy mit jósolt neki egy jósnő. Szerelmes egy csávóba (ez 2019-es szóhasználat), aki eljött Budapestre egyetemre, búcsúzáskor ír neki egy szerelmesverset (a dédanyám!! mennyire bátor már!! én soha senkinek nem mertem szerelmes levelet adni), hogy soha senki nem fogja így szeretni, és bármi is történik, ő várni fog rá, és én ugye a történelemből tudom, hogy ő lesz a férje egy életen át, de ezt még 1911-ben nem tudja, csak szenved a hiányától, és fél, hogy az ember a fővárosban elfelejti a temesvári lányt. Annyira megható. Kb minden második oldalon ír valami olyat, amitől képletesen dobok egy hátast. 19 éves korában megtudja, hogy a szülei nem az édes szülei, és adoptált. Aztán pár év múlva kiderül, hogy az apja egy gróf volt (gondolom felcsinált egy szolgálólányt), de semmit nem tud róla. És majd nemsokára, 1914-ben megszületik a nagypapám nővére, aki a család fekete báránya, vagy lázadó tagja volt. Én gyerekként imádtam ezt a nőt, misztikus és jóillatú volt, tele érdekesebbnél érdekesebb tárgyakkal, emlékszem, egyszer mondtam neki, hogy jobban szeretem őt, mint a szüleimet, de ez tudom, hogy nem helyes. És majd írni fog az első világháborúról, el sem tudom képzelni, ezt hogy lehetett megélni az a világ után, amiben most van 24 évesen. Aztán nagyon várom, hogy Nagypapám megszülessen, akivel a rokonaim közül messze a legközelebb voltunk egymáshoz, imádtam, nagyon kíváncsi vagyok, milyen gyerek volt. És jön majd egy második világháború is, és a halálával végződik majd a napló 1948-ban. Elképesztő, hogy egy ilyen - amúgy fantasztikus kalligráfiával írt - kordokumentumot olvashatok végig, ráadásul a kedvenc Nagypapám anyukája írta. Amúgy az is nagyon durva, hogy egész idáig úgy tudtam W. Aranka a neve, erre baszki kiderül, hogy W. Aurélia Olga, és Aranka az unokatesója - ezek vajon hol mehetnek félre? Pillanatnyilag ez a legjobb sorozat, ami beszippant.
- többiről röviden, mert mindjárt elalszom: életem első wellness hétvégéje, amitől berzenkedtem, de elmondhatatlanul jó volt, ó istenem azok a szauna szeánszok, teljesen kicserélődtem. Hétvége M-val a Kelet-Mecseki Tájvédelmi körzet kellős közepén egy világtól elzárt faluban, nem volt térerő, nem volt net, túra, napfelkelte nézés őrjöngő madárcsiripelés mellett, ahogy mondja, hogy itt a csaj az én (=Kovács Teri) életemet éli tulajdonképpen - és ez ott iszonyúan megérintett. Mit megérintett, fejbe csűrt, de nagyon. Jurányiban a táncoskörben tartott edzések, azok a testek, amiket látok, körbenézve, jézusom. Gyönyörűen kidolgozott és uralt izmok, szép mozgás, na ők is egy teljesen más univerzumot mutatnak, mint az enyém, de itt most valamiért nem zavar, elbírom ezt a másságot. Volt megint egy 6 hetes őrült roham az ügynökségnél, amit már idén sokkal jobban bírtunk, mert nem váratlanul jött, hanem lehetett rá készülni. Kemény volt, de bírható, még K bekavarása ellenére is azt gondolom, kurvajól hoztuk. Elfáradtam benne nagyon, azért az is félig az igazság, hogy a 3 napban szerintem ledolgozom az 5 napot, meg most a maradék napokban is sokat foglalkoztam ezekkel a határidős munkákkal. Lementek a teljesítményértékelések, és annyira szép visszajelzéseket kaptam, csapattól is, meg a kollegáktól is, hogy az nagyon megnyugtatott, hogy jó úton járok és jó irányba megyek, még ha kurva nehéz is alkalmanként. Itt volt H és annyira jó szabálytalan hétvégét tartottunk, a reggeli tartott 3-ig, az ebéd éjjel f2-ig. A Bélában meggyújtották mellettünk a teamécsest, majd 4 óra múlva hirtelen kialudt, mi ezalatt megállás nélkül beszélgettünk. Céges farsang, ahogy Szandrával nagyon viccesen táncolunk a büféasztalok mögött, rólam nem lehetett letörölni a mosolyt úgy 3 órán keresztül. Eszterrel a találkozás, egyetem óta nem találkoztunk, de pont ugyanúgy néz ki, és a legképtelenebb gyerekvárási sztorit mondta evör. Ádámmal tegnap a 2.5 órás Rudas tetején ázás, ahol a T. Zsófi történetet (örök parám, hogy megleckéztet-e az élet, azért amit szeretnék, és nem adja magától) mesélve iszonyat bölcsen csak annyit mondott, hogy de nekem nem jelzett a szervezetem. A Móló sorozat a szabad lélekről, és hogy minden érthető, ha megismerjük benne az embereket. És Á-val a mai telefon, ami a szar kedvemet átfordította egy sokkal jobba. Jó volt hallani, jó volt megint nevetni, szívmelengető volt, ahogy a kislánya születéséről mesélt, hogy övé volt az aranyóra, amikor még mázas volt a baba, és az is, ahogy kérdezte, hogy van-e már fickóm, mert akkor ajánl valakit, meg hogy jövőre menjünk kétszer síelni, és tegnap a tejfakasztón visszanézték a sítábori videókat és nagyon emlegettek minket, hogy mennyire jó volt az az egy hét, és azt hitte, én BKV-s csaj vagyok, de ahogy meséltem neki az autómról, mondta, hogy mennyire illik hozzám és kérek-e sonkát vidékről :)
Most hirtelen összeszedni sem tudom, mennyi mindenről szeretnék itt nyomot hagyni, egy hónap alatt azért felgyűlnek dolgok. Szigorúan eszembejutási és nem fontossági sorrendben:
- a bécsi Twenty One Pilots koncert még mindig teljesen él bennem. Az új albumuk lemezbemutatója volt, és az a vicc, hogy nem is szerettem annyira az új dalokat és ott a koncert hatása alatt meg teljesen átfordult az egész, és megszerettem őket. Plusz olvastam / néztem velük soksok interjút, meg Q&A-t, és jó volt hallani a háttérsztorikat. Egyúttal az interjúk miatt tudtam időben lekapcsolni a meglepő módon előtörő sztárszerelem / rajongás jellegű érzelmeimet. Életkorom vs sztárszerelem - nem is értem.
- benti nagyra nőtt konfliktus K-val, sajnos a sítábor utáni nyitott szívembe ő repült be egy kurva nagy csákánnyal, amit hátulról jól belém is vágott. Nagyon feldühített, amikor tudatosult bennem, hogy belém lett b*szva ez a csákány, akkor bőgtem úgy két órát az igazságtalanságtól meg a dühtől, magamban (meg utána KG-nál) csak káromkodva tudtam reagálni rá, de aztán a személyes megbeszélés első felvonása kulturált hangnemben ment. Csak nem igazán tudott mit mondani azokra, amiket mondtam neki, mert hát túl igazak voltak, és az ő intervenciója túl alaptalan meg értelmetlen. Nem hiszem el, hogy megint egy kontroll freak kollega csattogtatja az állkapcsát, ismerje már fel, meg kezeltesse magát, de ne minket basztasson feleslegesen. Jó, nyilván ezt nem fogja felismerni, mert akkor már rég megtette volna, de kibaszott fárasztó és energiarabló vele együttdolgozni. A megoldás viszonylag egyszerű, territóriumot kell védenem és iszonyat keményen behúzni a határokat, ami nekem igencsak tanulandó ügy, szóval még akár kezet is csókolhatnék neki, de hát azért na. Jön majd a második felvonás csütörtökön, a HR-es bevonásával (és nyilván nem én eszkaláltam). Beleállok, aztán kíváncsi vagyok, mi lesz a kimenet.
- elmentem egy dietetikushoz, mert aggaszt, hogy valami nincs rendben az étkezésemmel. Mármint nem eszem jól meg egészségesen, de úgy érzem, nem eszem akkora mennyiségeket, amilyen ütemben hízok - szóval valami nincs összhangban. A nő egy cuki, kedves bolond, de hatalmas a tudása, és nagyon meggyőző volt. Az is, ahogy elsorolta a végén, hogy miket nem kellene ennem, kínos pontossággal olyanokat említett, amiket egész életemben utáltam, csak baszogatva voltam, hogy miért nem eszem őket (mák, hal, gyümölcsök). Nagyon megnyugtató volt, hogy ezeket akkor tökéletesen jól éreztem magamtól - már csak hallgatnom kell ezekre a belső érzésekre. Olyan érzés volt a nőnél járni, mintha egy szentélybe megérkeztem volna, azonnali otthonérzés, érdekes tárgyak, jó illat, kedves bohó emberek - minden nagyon rendben volt. És olyan jól érezte a működésem, az alapproblémáimat, aminek semmi közé az étkezéshez.
- az egyik legfontosabb történés: dédanyám naplója. 20 éve nálam van, minden költözéskor vittem magammal, mindig pontosan tudtam, hogy hol van a könyvespolcon, de sosem nyitottam ki. Múlt hétvégén viszont igen, és azóta egy másik univerzum is megnyílt. 1904-ben kezdi írni, ekkor 16 éves, Temesváron laknak. Ír az iskolás éveiről, amik egy zárdában zajlottak, az apácákról (szerintem az egyikükről találtam egy 1934-es osztálykép fotót a neten, brutál tekintetek), az udvarlóiról, a tánciskoláról, az ismerkedésről, a ruháiról, az otthoni hangulatról, hogy mit jósolt neki egy jósnő. Szerelmes egy csávóba (ez 2019-es szóhasználat), aki eljött Budapestre egyetemre, búcsúzáskor ír neki egy szerelmesverset (a dédanyám!! mennyire bátor már!! én soha senkinek nem mertem szerelmes levelet adni), hogy soha senki nem fogja így szeretni, és bármi is történik, ő várni fog rá, és én ugye a történelemből tudom, hogy ő lesz a férje egy életen át, de ezt még 1911-ben nem tudja, csak szenved a hiányától, és fél, hogy az ember a fővárosban elfelejti a temesvári lányt. Annyira megható. Kb minden második oldalon ír valami olyat, amitől képletesen dobok egy hátast. 19 éves korában megtudja, hogy a szülei nem az édes szülei, és adoptált. Aztán pár év múlva kiderül, hogy az apja egy gróf volt (gondolom felcsinált egy szolgálólányt), de semmit nem tud róla. És majd nemsokára, 1914-ben megszületik a nagypapám nővére, aki a család fekete báránya, vagy lázadó tagja volt. Én gyerekként imádtam ezt a nőt, misztikus és jóillatú volt, tele érdekesebbnél érdekesebb tárgyakkal, emlékszem, egyszer mondtam neki, hogy jobban szeretem őt, mint a szüleimet, de ez tudom, hogy nem helyes. És majd írni fog az első világháborúról, el sem tudom képzelni, ezt hogy lehetett megélni az a világ után, amiben most van 24 évesen. Aztán nagyon várom, hogy Nagypapám megszülessen, akivel a rokonaim közül messze a legközelebb voltunk egymáshoz, imádtam, nagyon kíváncsi vagyok, milyen gyerek volt. És jön majd egy második világháború is, és a halálával végződik majd a napló 1948-ban. Elképesztő, hogy egy ilyen - amúgy fantasztikus kalligráfiával írt - kordokumentumot olvashatok végig, ráadásul a kedvenc Nagypapám anyukája írta. Amúgy az is nagyon durva, hogy egész idáig úgy tudtam W. Aranka a neve, erre baszki kiderül, hogy W. Aurélia Olga, és Aranka az unokatesója - ezek vajon hol mehetnek félre? Pillanatnyilag ez a legjobb sorozat, ami beszippant.
- többiről röviden, mert mindjárt elalszom: életem első wellness hétvégéje, amitől berzenkedtem, de elmondhatatlanul jó volt, ó istenem azok a szauna szeánszok, teljesen kicserélődtem. Hétvége M-val a Kelet-Mecseki Tájvédelmi körzet kellős közepén egy világtól elzárt faluban, nem volt térerő, nem volt net, túra, napfelkelte nézés őrjöngő madárcsiripelés mellett, ahogy mondja, hogy itt a csaj az én (=Kovács Teri) életemet éli tulajdonképpen - és ez ott iszonyúan megérintett. Mit megérintett, fejbe csűrt, de nagyon. Jurányiban a táncoskörben tartott edzések, azok a testek, amiket látok, körbenézve, jézusom. Gyönyörűen kidolgozott és uralt izmok, szép mozgás, na ők is egy teljesen más univerzumot mutatnak, mint az enyém, de itt most valamiért nem zavar, elbírom ezt a másságot. Volt megint egy 6 hetes őrült roham az ügynökségnél, amit már idén sokkal jobban bírtunk, mert nem váratlanul jött, hanem lehetett rá készülni. Kemény volt, de bírható, még K bekavarása ellenére is azt gondolom, kurvajól hoztuk. Elfáradtam benne nagyon, azért az is félig az igazság, hogy a 3 napban szerintem ledolgozom az 5 napot, meg most a maradék napokban is sokat foglalkoztam ezekkel a határidős munkákkal. Lementek a teljesítményértékelések, és annyira szép visszajelzéseket kaptam, csapattól is, meg a kollegáktól is, hogy az nagyon megnyugtatott, hogy jó úton járok és jó irányba megyek, még ha kurva nehéz is alkalmanként. Itt volt H és annyira jó szabálytalan hétvégét tartottunk, a reggeli tartott 3-ig, az ebéd éjjel f2-ig. A Bélában meggyújtották mellettünk a teamécsest, majd 4 óra múlva hirtelen kialudt, mi ezalatt megállás nélkül beszélgettünk. Céges farsang, ahogy Szandrával nagyon viccesen táncolunk a büféasztalok mögött, rólam nem lehetett letörölni a mosolyt úgy 3 órán keresztül. Eszterrel a találkozás, egyetem óta nem találkoztunk, de pont ugyanúgy néz ki, és a legképtelenebb gyerekvárási sztorit mondta evör. Ádámmal tegnap a 2.5 órás Rudas tetején ázás, ahol a T. Zsófi történetet (örök parám, hogy megleckéztet-e az élet, azért amit szeretnék, és nem adja magától) mesélve iszonyat bölcsen csak annyit mondott, hogy de nekem nem jelzett a szervezetem. A Móló sorozat a szabad lélekről, és hogy minden érthető, ha megismerjük benne az embereket. És Á-val a mai telefon, ami a szar kedvemet átfordította egy sokkal jobba. Jó volt hallani, jó volt megint nevetni, szívmelengető volt, ahogy a kislánya születéséről mesélt, hogy övé volt az aranyóra, amikor még mázas volt a baba, és az is, ahogy kérdezte, hogy van-e már fickóm, mert akkor ajánl valakit, meg hogy jövőre menjünk kétszer síelni, és tegnap a tejfakasztón visszanézték a sítábori videókat és nagyon emlegettek minket, hogy mennyire jó volt az az egy hét, és azt hitte, én BKV-s csaj vagyok, de ahogy meséltem neki az autómról, mondta, hogy mennyire illik hozzám és kérek-e sonkát vidékről :)
Úristen, az a napló, beleborzongtam, fantasztikus.
VálaszTörlésA dietetikus miből állapította meg, hogy ezeket nem ajánlott enned?
Ugye? Nekem is mindig olyan beleborzongós, mintha egy marha izgalmas történelemkönyvet olvasnék... és mindjárt jönnek az ismert szereplők!
TörlésA dietetikus hivatalosan alternatív terápiás szakember, iszonyú hosszan kikérdezett evési szokásokról, emésztésről, fogyási-hízási jellemzőkről, életmódról, elég gyorsan detektálta pár általános jellemzőmet, működésemet, utána egy gép segítségével analizált. Meg kellett fognom két fém valamit, mint egy ugrókötél két fogóját, és azon keresztül elemzett a gép. Kicsit ezonak tűnt volna, ha nem tűpontos kérdéseket és ételfajtákat hozott volna ki (lásd hal, mák, gyümölcs).
Akkor az, vagy ugyanolyan lehet, akinél Lilék (futótársam) is jártak, elégedettek voltak vele. Tartod, amiket mond? Érzel valami változást?
TörlésTartom, de nem ortodox módon. Amikor van lehetőségem választani, akkor glutén- és laktózmentes dolgokat eszem, de ha nincs, akkor megeszem a normált is, és nem dőlök a kardomba. Itthon tudom tartani, munkahelyi ebéd lehetőségek kicsit nehezebbek, de figyelek. Asszem ez a kulcs, hogy elkezdtem figyelni rá és határokat szabni magamnak és erre nagyon régóta szükségem lett volna, de nem tudtam megtenni. Most igen :) de majd írok erről részletesen, mert fontos téma (nekem legalábbis).
Törlés