Volt ez és volt az

Amennyire a januárok olyan beborulósak, meg sosem múló szürkék szoktak lenni, most valahogy nem ilyen volt. Vagy lehet, hogy a lekorlátozott minimál élet már amúgy is sosem múló szürkévé változtatott mindent. Mindenesetre azért gyorsan idefirkantom, amire emlékszem az utsó bejegyzés óta eltelt pont egy hónapból.

- nincs kedvem most először, amióta csinálom a Year Compass-t befejezni. A tavalyi év review-ja megvolt, az még jól is esett, de valahogy nem akarózik nekiállni írni az idei vállalásokról. Pedig tudom, hogy cél nélkül csak sodródás van. Asszem kicsit lelombozott, amikor visszaolvastam az eddigi 5 évben tett vállalásokat, hogy kb minden évben ugyanazt írtam, és hát eh... most tényleg írjam le hatodszor is, hogy igen, párkapcsolatot szeretnék, igen, még mindig családot szeretnék, meg vidéki nyaralót, meg gyereket, meg spirituális fejlődést, blablabla, hát már én unom, nemhogy szegény Univerzum. Szóval lehet, más célokat kellene kitűzni, mert ebben úgy elvesztettem a hitemet, vagy kreatívabban megfogni, hogy merre tovább. Viszont, tökre igaz rám is, hogy nem a január 1-je szokott óriási fordulatokat hozni, sokkal inkább a szülinapom környéke, meg a szeptember 1-jék, mint nemrég tudatosult. De ér majd később évet tervezni, ha majd tényleg jön valami ihlet belülről.

- beszédtechnikán szembejött egy olyan vers,* hogy ihaj, nagyon megérintett. És tök jó, hogy semmit nem tudtam előtte Dsida Jenőről (vagy iszonyú ciki, nézőpont kérdése), így tényleg csak a vers hangulata alapján ítéltem és nem életrajzi utólagos skatulyák alapján. És ennek köszönhetően rábukkantam a Vers Mindenkinek youtube csatornára, és újabban verseket hallgatok reggeli közben és ez nagyon jó.  

- erről jut eszembe az a nagyon kedves húzás, amivel egyszer a telefonom kizárt a FB-ról, és azon nyomban éreztem, hogy a franc akar visszajelentkezni, és újra naponta arcpirítóan sok időt görgetéssel tölteni. Szóval naponta 1-2-szer nézek csak a FB-ra, de van, hogy egyszer sem és magamtól erre biztosan nem lett volna erőm (mert már próbáltam), de így hálát adok az égnek. A lényeg meg úgyis a messenger-viber-whatsapp szentháromságban van.

- azért is hálát adok, hogy a karácsony utáni időszak elképesztően töltekezősre sikeredett. Ugyan nem terveztem így, de végül minden nap vendégség volt, vagy én voltam valakinél, vagy nálam voltak barátok, egyszerre mindig csak egy család vagy egy barátnő, de minden nap más. És hát köszönhetően a bezárult világnak mindenkin lehetett érezni, hogy ezek az élő találkozások hatványozottan hatnak. A családokkal belefért rengeteg minden, 2x étkezés, lakás felfedezés, bújócska, társasok, diafilmvetítés, gyerek marhulás és értelmes felnőtt beszélgetés, iszogatás, dínom-dánom. Teljesen olyan érzésem volt, mintha az angyalok jártak volna itt abban az egy hétben.

- volt egy utolsó randim, megint megfogadtam, hogy én többet online soha, sokkal többet károsít, mint amennyit ad. Ez a jóember is hiába volt kedves és intelligens, de a képekről éreztem, hogy hát nem, de aztán rábeszéltem magam, hogy adjak egy esélyt neki, mert nem lehet csak képek alapján ítélni, és aztán meg jól beigazolódott, hogy teljesen felesleges volt találkozni, meg második esély, meg minden ilyen. Mondjuk hozott egy annyira gyönyörű virágcsokrot, amilyet kb az Ariosoban láttam utoljára, szóval így pláne szomorúság volt az egész. Hazafelé eszembe jutott, hogy koccintok itthon magammal arra, hogy ez volt az utolsó online randi, de bakker nincs itthon bor, és bakker már fél 8 volt, szóval átmentem a szomszédaimhoz, hogy kölcsönkérnék egy üveg vörösbort és holnap visszaadom. Erre ottfogtak, hogy épp most bontottak egy üveggel, jöjjek és csatlakozzak, úgyhogy beszélgettünk, gyerekekkel játszottunk egy kört, meg sorozatot néztünk, meg váratlanul ilyen szuperjó érzelmi állapot jött - és hát ezekre kellene koncentrálni, és ezt a nyamvadt párkapcsolatosdit meg hagyjuk a p-ba.

- volt kikönnyített családi szülinapozás rendelt ebéddel és hirtelen egész új megvilágításba került a vendégség, volt idő és energia előtte rendet rakni, meg takarítani, meg megteríteni és utána meg volt idő játszani meg ilyen luxiságokra - és egyáltalán ez a covidozás arra szuperjó, hogy az 1 órakor kezdődő ebédek simán eltartanak 6-7-8-ig, és ez valami őrültjó.

- volt még soksok Netflixes sorozat (Home for Christmas, Love & Anarchy, Virgin River, Queen's Gambit, Normal People az HBO-ról), meg filmek, mindenen meghatódok, mindenen sírok, de ezek most ilyen jó sírások. Emiatt a karácsonyra kapott puzzle még felbontatlanul áll, de mondjuk este lámpafénynél nem tudnék puzzle-t rakni, ellenben a filmnézés nagyon ügyesen megy. Volt még egy váratlanul sokat adó könyv is, voltak ugye versek, jött szembe egy nagyon izgi, bár jó nehéz munka, és most először a nehézségtől nem betojok és stresszelek, hanem annál inkább szeretném jól megcsinálni, volt most hétvégén 2 nap kéktúra, közben leesett a hó, teljes csoda a havas erdőben menni napsütésben úgy, hogy csak állatnyomokat látunk, volt hangtálazás, brutál rezgéssel és brutál kilátással, volt soksok beszélgetés menet közben, volt egy váratlan blokk, amikor a 70x éves generáció szerelmi élete volt terítéken, volt szemfelnyitás, hogy mennyire kemény vagy kevély, vagy sarkos, vagy iszonyat magas elvárásokkal teli tudok lenni mások felé, hogy pont olyan játszmákat bírok játszani néha, amiktől én magam is rosszul vagyok, de elhangzott az is, hogy ha majd mi kapunk 70 évesen egy ijesztő leletet, akkor nyugodtan hívjuk fel egymást megbeszélni, és ott leszünk egymásnak. És ez annyira végtelenül szép. 

- és volt ma rengeteg kutyasimogatás, és végre nem éreztem, hogy teljesen beszippantana a másik hangulata. Ugyan nem tudtam elmondani, ami miatt szerettem volna találkozni, de úgy éreztem, neki nagyobb szüksége volt arra, hogy beszélhessen és meghallgassák - és nekem most pont ez a hétvége ezt megadta. Különben is, le a kevélységgel, próbáljak meg inkább szelíd lenni.

- a kollegáim meg össze akarnak boronálni egy tüneményes pizzakészítő fiúval, ott van a környéken, na ő aztán szelíd, nagyon kedves, tiszta tekintetű és nagyon finom a pizzája. Már elterveztek mindent, én meg pirultam a maszk alatt.

Na de másfél órája írom, elég már, köszönjük a jóféle történéseket.

* szövegesen jött szembe természetesen, és valahogy belül sokkal szebben hallom, mint ahogy itt elmondja E.A., de mindegy is, lényeg a vers képi világa.