mindeközben

Akkor egy nagy ugrással legyen hipp-hopp február vége! Azaz egy ugrás még vissza a múltba, elmondhatatlanul jól estek a hozzászólások és üzenetek, bármilyen csatornán érkeztek is, tényleg, nagyon köszönöm őket, és még mostanában is jönnek, már-már zavarbaejtő mindaz, amilyen kedvességek jöttek itt ismeretlenül! És most kicsit úgy is érzem, kötelességem beszámolni, hogy rendben vagyok, köszönöm, tényleg megy tovább az élet, vagy világbajnok vagyok elfojtásban. És még annyi, hogy valószínűleg iszonyú nagy szükségem volt mindazt kiönteni ide, ami kijött, mert még utána hetekig (de asszem még most januárban is) ahogy újraolvastam, folyton elsírtam magam. De már nem :)

Szóval legyen most. És közben hadd cikázzak. Decemberben egyszerre voltam önmagát teljesen elhagyott, ritmusból kiesett, szorongó és nyugodt, de közben végtelenül enervált mindenre. Nem volt szinte semmi munkám, 4 projekt is kútba dőlt, mert túl drága / visszamondta az ügyfél / toljuk el januárra, szóval hoppon maradtam. Energiám mondjuk nem tudom honnan lett volna rájuk (a rohadt kötelességtudat, onnan!), de szar volt konstatálni, hogy megállt az élet eléggé. Annyi ment, hogy főztem sokat, merthogy ha nincs se elfoglaltság, se bevétel, legalább kezdjem az itthoni felhalmozott kajákat elfogyasztani, de most más idekívánkozó történést nem is tudok felidézni. Nem olvastam, nem tornáztam, kicsit szocializálódtam, de nem túlzásba vive, szóval olyan igazi semmi volt. Ja igen, még volt egy nagyon fájó mozzanat: már a második ajánlatomat dobták vissza, hogy nem nyertük meg a projektet és kérdeztem, hogy túl drága voltam? És jött a válasz, hogy őszintén? Igen. De tudom, hogy van mögötte tartalom. És ezen kiakadtam, hogy elegem van ebből, hogy ott a tudás, de nem fizetik meg, hogy baszki, 20 évnyi tapasztalat, meg normális munkamorál, meg odafigyelek, meg magyar viszonylatban jól tudok angolul, meg kedves vagyok és akkor baszki nem fizetik meg? Hát a faszom! 

És akkor december második felében valamikor szembejött a LinkedIn-en egy nagyon szimpi munka, külföld, de remote, minden része ismerős lenne, full profilba vág és kedvem is lenne is hozzá, és megpályáztam. És külön pluszpont, nem kértek motivációs levelet! Aznap feldobta a LinkedIn, hogy egy ismerősöm ugyanennek a cégnek a rotterdami irodájában dolgozik, úgyhogy másnap elküldtem a cv-met neki direktben, hogy heló, tetszik a meló (hehe), lécci küldd tovább egy illetékesnek. Ez egy péntek délután történt, és hétfőn reggel 9kor itt várt az email a rotterdami kutatási igazgatótól, hogy megkapta a CV-met és mikor tudnánk beszélni. És aztán beszéltünk, és iszonyú szimpi volt, még aznap írt, hogy akkor második kör mikor legyen, és az is lement még tavaly, december 23-án délután, mondjuk erre néztem kicsit, hogy ki a francot érdekel a munka december 23-án, engem csak akkor, ha nincs, és válaszoltak is 23-án este, hogy várnak a harmadik körre szeretettel. Az mondjuk kiderült ekkorra, hogy kiköltözős a dolog, mondjuk ott csak heti 2x kell bemenni, de azért az nem annyira hozott tűzbe, hogy kiköltözök Rotterdamba, és ott dekkolok egy albérletben heti 5 napot és a kutya se szól hozzám. Mindegy, gondoltam, pont itt az idő a levegőváltásra.
Snitt, karácsony. Zéró ünnepi hangulat, de mint vendégségek, úgy szuperjó volt minden, minden napra egy baráti vagy családi találkozó, egyszer elmentem Nagykovácsiba túrázni egy rövidet, bkv-val, termoszban teával, pont sütött a nap, nagyon élveztem és nagyon jól esett mászkálni kicsit a természetben. 

Snitt, január. Legelső héten lement a 3. körös rotterdami interjú, itt is mindenki szimpi volt, ez volt a szakmai rész. Őrület amúgy, hogy 5 emberrel interjúztam összesen és mindenki mosolygott végig, nyugodt volt és kedves, viccelődtünk is meg végig annyira otthonos és normális volt a hangulat, hogy már ezért is azt gondoltam, na itt szeretnék dolgozni. És ők ki is hangsúlyozták, hogy hogy örülnek a tapasztalatomnak, hogy mennyi mindent csináltam már. Annyira jó érzésem volt az interjú után, hogy teljesen megnyugodtam, de furcsa volt, hogy nem jött aznap a mail tőlük, hogy akkor go. Másnap sem. Hétvége jött, vasárnap este kapok egy mailt attól a tanácsadó cégtől, akikkel tavaly dolgoztam együtt a nagyprojekten és akiket nagyon megszerettem. Benne egy munkaajánlat :) új cég, új terület, lehet részmunkában is, érdekel-e. Borzasztóan megörültem, írtam, hogy persze, hogy érdekel, de nem gond, hogy én ehhez nem értek? Írják, hogy nem-nem, az eddigi nagyvállalati tapasztalatom kell ide, meg józan paraszti ész, ne aggódjak. Innentől számítva 5 napon belül lement az egész önéletrajz küldés, bemutatkozás, kézbecsapás, megállapodtunk, heti 30 óra, nem is kell bejárni, bár pont ott van az iroda, ami nekem régi titkos vágyam, hogy itt szeretnék dolgozni, szóval kb minden álomszerű. Az első közös meeting péntek 13-án lemegy, ott mindenki úgy köszön be a teams call-ba, hogy szia Teri, de vártunk, rám kezd rámtörni a frász, hogy én basszus ehhez egy kurva szót sem konyítok, kérdezni sem merek, csak bambán nézek, hogy kell ezt jól viselni? Aznap írok a hollandoknak, hogy heló, múlt héten beszéltünk, nekem tök jó benyomásaim voltak, és nagyon kiváncsi lennék az ő oldalulra is, és hogy in the meanwhile itt felpörögtek a dolgok és szembejött egy másik munkalehetőség. Fél órán belül ír a kinti vezető, hogy örömmel tájékozatnak arról, hogy fel szeretnének ajánlani egy pozíciót, ilyen és ilyen kondíciókkal, éves fizetés, bónusz, kiköltözési támogatás, stbstb. Szóval péntek 13-a volt a nap, amikor 2 helyre is felvettek dolgozni a hosszú nihil után.

Végül az itthoni mellett döntöttem, mert az egy új terület, és a régi területem felett az érzem, kezd eljárni az idő és nem biztos, hogy még 20+ évet kitart. És tök jó lenne még valami újat tanulni, valami aktuálisabbat. És mert annyira szeretem ezt a tanácsadó céget, olyan korrektek, annyira emberiek, viccesek és okosak, és nem ilyen szétstresszelt multiálarcos katonák. És mert bizalmat szavaztak nekem. És mert a holland 40 órás nettó fizu az albérlet levonása után jóval kevesebbre jött ki, mint ez a nettó pénz a 30 órás munkáért. 

Szóval lett új munka, az elején nagyon stresszeltem, mert az volt a set up, hogy nincs erőforrásuk betanítani, de van egy 3 hetes időszakom letenni valamit az asztalra. És ez kicsit wtf kategória akkor is, hogy kurvára profi vagyok a területen, de így... hát nem voltam nyugodt. Folyton úgy éreztem magam, mint az orosztanárból átképzett angoltanárok, csak én nem az osztály előtt jártam egy héttel, hanem mögöttük több évvel. Kérdeztem a tanácsadókat, hogy de ti mondtátok nekik, hogy én ehhez nem értek? Mondták, hogy dehogy, csak annyit mondtak, hogy nagyon szeretnek velem dolgozni. Hát mondom, ez kurvajó...

Aztán megint egy túrahétvége fordított át, végre leesett, hogy látták a cv-met, látták, hogy semmi olyan nem szerepel benne, vagy csak nagyon érintőlegesen, ami az ő területük, ha nincs kapacitásuk betanítani, akkor baszki az én kick off prezentációm bizony 6 slide-os lesz és nem 40, és csinálja jobban, aki tudja. És azóta látok már sok naggyyon fura dolgot, de úgy vagyok, hogy csinálom, ahogy tudom, mellette marad idő a saját kedvenc dolgaimra is, és végre egzisztenciális nyugalomra is leltem (egy időre - ezt már tudjuk :)).

Mindemellett roppant furcsa megélni, hogy ennyire nem értek semmit, hogy túlzás nélkül csak a kötőszavakat értem a meetingeken, hogy nem értem az igéket, nem értem a különbségeket a dolgok között, nem tudom, mi fontos és mi nem, egy elhangzó info jó hír vagy sem, hogy mi az én dolgom és mi nem. Nincs munkaköri leírás, nincs fogózdkodóm, hogy mit csináljak. Nem tudom, mit várnak el, nem akarok se olyannak tűnni, aki leszarja az egészet, se olyannak, aki stréber módon kérdezget. Amikor megkérdeztem, hogy miben tudok segíteni, akkor mondja a vezetőm, hogy kövessem az XY dolgot. De hát könyörgöm, az napi 60 perces munka, abból nem tudok a timesheetre napi 6 órát beírni. A személyes találkozón annyit mondott még, hogy arra gondoltak, ez egy BA munkakör lesz. Mondom neki kedvesen, jó, persze. Nem mertem visszakérdezni, hogy annyira fingom nincs az egészről, hogy azt sem tudom, az mi. Majd utána, hogy délután majd lesz egy UAT meeting, arra majd csatlakozzak be, mondom erre is, hogy persze. Ahogy kiléptem az ajtón, kezdtem guglizni, hogy mi a bánat lehet ez a BA (merthogy köze nincs ahhoz, amit anno az emailben írtak nekem), mi a bánat az UAT meeting, egyáltalán én mit csinálok ott. Szóval ez azért tudott kínos lenni :) de már azért eggyel jobb, pláne, hogy véglegesítettek, pláne, hogy kicsit elengedtem és megpróbálom nem önmagamat komplett hülyének érezni, hanem tudatosítani, hogy a helyzet az. 

Tulajdonképpen az elég vicces, hogy magamat tanítom be, hogy youtube tutorialokat nézek a szoftverekről, amiket életemben nem használtam még sosem, hogy from zero to hero című videokat nézek a munkakörről - ezen valamiért nagyon röhögök, teljesen abszurd ez az egész helyzet. De nem baj, ilyen a komfortzónán kívül lenni, nem árt néha ez sem, meg végülis a többség kedves és normális, finom a céges kávé, menő a laptop és szép az iroda, úgyhogy majd valami lesz ebből is. 

Ez most ilyen munkás lett, de majd írok a többi mindenről is, reméljük nem negyedév múlva.