Január

Juj, kicsúsztam a havi 2 posztból is :) mentségemre legyen szólva, hogy ez januárhoz képest megint egy tök mozgalmas hónap volt. Volt benne egy autóvásárlás (tesómnak), egy autólerobbanás (nekem), egy műtét (nekem), egy új hobbi (énekkar, nekem), egy lakáskiadás, egy újabb kéktúra hétvége. 

Elkezdtem egy itthoni rendrakó-takarító-életmenedzselő 30 napos oktatóanyagot, egyelőre nagyon jó és nagyon élvezem. Napi egy hírlevél jön az aznapi feladattal, és fokozatosan épül fel a dolog, azaz egyre hosszabb a napi teendő, de közben meg annyival jobb érzés egy rendezett lakás, ahol fokozatosan számolódnak fel a káoszpontok, hogy csudára élvezem. Csomó napi tennivaló eleve benne volt már a napi teendőimben (pl beágyazás, arcmosás-fogmosás-felöltözés, mosás amikor összegyűlik, reggeli, vízivás) de csomó pár perces rendrakó / takarító feladat van, ami új és instant eredményt hoz, szóval brutál motiváló. És érzem, hogy a rendezett lakás miatt én is nagyobb rendben érzem magam.

Asszem ezeknek a hozománya az is, hogy az értékkel bíró használt ruháimat elkezdtem feltenni a marketplace-re, és kb mindent sikerült is eladni, az értékkel nem bíróakat meg a zero waste csoportokban görgetem ki. Ezek is olyanok, hogy évek óta a szekrényemben álltak, és minden ajtónyitásnál éreztem, hogy már nem kellenek ide, sosem fogom őket hordani, szóval eléggé jó érzés, hogy egyszercsak kikerültek a rendszeremből.

A kéktúrán előkerült egy újabb örökzöld topik, hogy kinek mi a bare minimum listája férfiakkal kapcsolatban, kb ezzel telt egy nap az erdőben, mire kijutottuk nagy nehezen Szombathelyről, amiből most annyit láttam, hogy kurvanagy város és nem bírunk kikeveredni belőle. Még délután 2-kor sem értünk oda az előző napi zárópecséthez, szóval tényleg nem értem a méreteit. Na de a lista... (ami néha bear minimummá vált, ezen nagyon röhögtünk, hogy kinek mi a medveminimuma, máskor meg blair minimum projekt lett belőle - szóval elég jól szórakoztunk) szóval ez tök nehéz. Mármint nekem. Hogy mi az, amiből tényleg nem engedek, amit tilos lejjebb adni, ahol nem kell irgalmas szamaritánusként megszánni, hogy jóóó, nincs pénze vonatjegyre, hogy meglátogasson, de amúgy meg olyan szépeket ír (true story sajnos). És az lett a tanulság, hogy fogalmam sincs, mi a medveminimumom, hogy van ezer elemes listám, hogy milyen férfit szeretnék, de kb bármelyik ponton elnéző vagyok - és simán lehet, h ez pl közrejátszik a sorozatos lukrafutásokban. Úgyhogy tegnap eljött É. és összeraktuk a bare minimum listáinkat pár óra beszélgetés és gondolkodás után - aztán bónuszként még írtam egy bare maximum listát is, ha esetleg hallja az Univerzum, akkor ilyen férfiembert ültessen mellém a buszon.

Szintén a túrán volt egy olyan mozzanat, hogy egy mellékút mellett vitt a túraútvonal, és kicsit mérgesek voltunk Szombathelyre, hogy du 2-kor még nem is kezdtük el az aznapi szakaszt, és valami mozgást érzékeltünk előttünk az erdőben, és egyszercsak azt láttuk, ahogy egy szarvascsapat (vagy őz?) átvágtat, átugrat az úton. Jöttek folyamatosan, ketten-hárman egymás mellett, iszonyat tempóval, megállíthatatlan lendülettel, és hatalmasakat ugorva keltek át az úton. Még sosem láttam ilyet, pláne nem élőben, ott voltak előttünk kb 50 méterrel, lenyűgöző volt az egész. Nem tudom, ők féltek-e ettől a manővertől, nekik ez ilyen napi para volt-e, mi némán és teljesen megigézve néztük végig. Egy tempóval haladtak, valahogy biztos összebeszéltek, meg gondolom a sor elején volt egy vezérállat, aki diktálta a tempót és az útvonalat. Az autók mind megálltak, szóval semmi veszély nem volt az állatokra nézve, és ott néztük pár tucatnyian ezt a természetfilm jelenséget. Ahogy aztán elértünk addig, ahol átkelhettek, még éreztük a vadállatok szagát a levegőben, láttuk a nyomaikat, ahogy a sűrűbe bevágtattak. És ezen a ponton mondtuk, h leszarjuk, milyen nagy Szombathely, nem érdekes, ha sötétben érünk Jákra, ez annyira gyönyörű volt, hogy mindent megért.

Az autólerobbanásomból csak annyit szeretnék megörökíteni, hogy egy vasárnap este mentünk H-val egy koncertre a XVI. kerületbe, olyan érzésem volt, hogy lejöttünk a térképről párszor, és egyre rosszabb hangok jöttek ki az autóból, szóval jött egy MOL kút és lekanyarodtam oda. És próbáltam felnyitni a motorháztetőt, de nem ment, és próbáltam benézni az autó alá, hogy hátha valami leér/kilóg és annak van ilyen borzasztó hangja. Aztán bementem segítséget kérni a kutasoktól, és bakker, nem jöttek ki segíteni. Azt hittem, rosszul hallok, amikor nem-mel válaszolta arra, hogy kérem segítsenek. Próbáltam párszor átfogalmazni a kérdést, de tompa tekintettel mondták, hogy nem tudnak mit csinálni, nem jön ki, nem segít. Ezen azóta sem térek magamhoz, hogy ez hogy a f**ba történhet meg, milyen világban élünk. Mikor próbáltam beindítani a motort, akkor füst jött ki, szóval ott már lehetett tudni, hogy van baj. És akkor ketten, színházas ruhában, csizmában kitoltuk az autómat, én toltam elől és közben kormányoztam és a párhuzamos utcában kerestünk egy helyet leparkolni. Asszem elég menők voltunk :) ott az utcában pedig megállt egy nagyon segítőkész férfi, ő hátrafelé párhuzamosan betolta az autót egy helyre, felajánlotta, hogy elvisz minket a koncertre :) meg aztán egy szuperjófej trailer-essel is összehozott az ég, szóval jól végződött minden, de ezt a 2 benzinkutas arcot be akarom mártani a MOL-nál, mert ez szerintem elfogadhatatlan.