blogvember 20-21

Itt kérem nonstop versenyfutás zajlik, már nincs is kedvem nagyon részletezni, hogy milyen munkanapom volt, de legyen annyi elég, hogy 15p múlva indulok, útrakelünk a kéktúrás csaj csapattal, reszkessen a Ják-Kondorfa közötti szakasz, mert legyalogoljuk! Annyira imádom ezt az időt!! Szeretem a szelet, a hideget, most tiszta minden, élesek a kontúrok, és minthogy a hideg ellen tudok védekezni, a meleg ellen nem, ezért nekem sokkal nagyobb barátom a hideg.

Most annyiban luxi túra lesz, hogy viszek kotyogóst és kemping gázfőzőt, és mennyire menőség lesz az erdő közepén kávét főzni magunknak!! Bár ilyenkor a téli túrákon nem annyira tartunk napközbeni megállást, mert odafagyunk, de azért hátha lesz kávészünet. 

Sőt, lehet, hó is lesz, az meg aztán maga lenne a csoda!

És ma pedig Nagypapám névnapja van/lenne, ők egymást Mamsinak és Papsinak hívták, és ebbe se akarok jobban belemélyedni érzelmileg, mert azonnal elsírom magam, olyan kedvesnek hallom. De a durvaság az, hogy elvileg nem is volt olyan szép a kapcsolatuk, vagy hát az a kép, amit itt mondok, az elvileg jóval szebbre színezi őket együtt, mint ami a valóságuk volt (anyukám mondta) - de hát mennyire érdekes, hogy kisgyerekként én ilyen makulátlannak láttam a világot velük. Azért boldog névnapot Nagyapa! <3

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

nehéz

Kifejezetten szar hullámban vagyok, ami mennyire nem igazságos már, de hát ez van, szóval nem tudok másról / máshogy írni. Nyugodjunk meg, a fiú van, és folyamatosan van, és őrületesen jó, hogy van, úgyhogy hálistennek nem innen fúj a szél. Keresgélem, honnan fúj a szél, és azt hiszem, valahogy az én látásom torzult el, hogy hogy látom magamat úgy ámblokk, hogy látom magamat mellette és magamat az életben - és ezek most siralmasak.  Mentségül csak egy dolgot tudok felhozni, a nemsikerült újabb lombikot, ami itthon az utolsó volt, merthogy betöltöttem közben a 45-öt (ez mennyire nagy szám már? mikor lettem ennyi idős?) szóval vagy az egész terv mehet a kukába, vagy csak a saját petesejtes része - de most nem vagyok olyan állapotban, hogy erről döntsek vagy egyáltalán gondolkodjak. Most kicsit struccpolitikával vagyok, az biztos, hogy iszonyúan fáradtnak érzem magam már magától a témától is, plusz ha még egy orvos megvizsgál, elaltat, kivesz vagy berak bármit/bárkit - én felüvöltök. ...
További információk

blogvember 22-23-24-25

Aztán kicsit máshogy alakult a túra, mert második estére utolért valami nemkedves gyomorvírus, elég masszívan leterített, úgyhogy onnantól ágyban voltam, nagyon ritkán van csillagtúrás szakasz, de ez most hálistennek pont az volt, rettentően fájt a gyomrom, semmi nem maradt meg, és a végtagjaim szétfagytak és libabőrösek voltak, a törzsem meg lángolt és izzadt - sosem volt még ilyen furcsa kettős érzetem. Aztán másnap L. lejött értem és hazaszállítmányozott szombat este, az is elég kínkeserves volt, de semmi értelme nem lett volna tovább maradni. Mára nagyjából rendeződött a helyzet, de azzal még előző éjjel tetéztem, hogy kimentem pisilni 5 körül, és nem értettem, mik azok a kupacok a fürdőben, kiderült a kutya gyomra sem volt százas, és ahogy szedegettem a valószerűtlenül nagy adag kupacokat, közben lefejeltem az üvegpolcos szekrénykét és kicsit felhasadt a homlokom és elkezdett ömleni a vér, de ezen már röhögtem akkor hajnalban is - hogy mi ez a Mr. Bean-es működésmód már. Aztán ma ...
További információk

dolgok

Nincs meg a jó kezdőmondat. Végre van időm és terem írni, szóval bemászok a gondolataim közé, hogy megpróbáljam őket érthetővé formálni. Kicsit kiestem az életemből, nem találom magam, nem találom az erőmet, nem tudom, ki vagyok és mi az értékem. M. mondta, hogy ennek a drága fiúnak ki kell építenie egy újabb identitást, de hát nekem legalább ugyanennyire ez a feladatom. Olyan furi, hogy aki voltam, az innen visszanézve egy stabil és működő identitás volt, bár egyedül - most meg itt vagyok nemegyedül, és mégis teljesen instabilként és enerváltan. Azt mondtam a lányoknak, hogy kicsit túl sokan vagyunk most ebben a kapcsolatban, és nem érzem, hol van itt a helyem ebben a nagy rendszerben. Mármint az ő nagy rendszerében. A mi kettesünkben már érzem a helyem és ott nagyon jó lenni, meg relatíve sima ügy is. Csakhogy ez ritka és rövid időszakokban van, a hétköznapok nagyja a nagy rendszer működtetéséről szól.  Szóval ez nem egyszerű, és olyan fura, hogy ilyen egy felnőtt kapcsolódás, va...
További információk