február

és akkor az előző írás másnapján szakított velem, derült égből durr, ráadásul jó szarul, engem hibáztatva jó sok mindenért, hogy biztosan le legyen rombolva mindaz, amit építettünk az elmúlt 2 évben, és lehetőleg az egész 2 év tűnjön egy ablakon kidobott semminek. Én kb lesokkolódtam, ez már 3 hetes történet, de teljesen kész vagyok még mindig, bár most már legalább tudok írni róla. Annyira méltatlan, annyira bántó, annyira nehéz most erőt gyűjtenem bármihez is. Írtam ma neki is egy emailt úgy kb 5 órán át, valahogy megtalálni ennek a történetnek a helyét a kamrámban, de ez asszem még idő lesz.

Valami kibaszott túlélő üzemmódban voltam az elmúlt hetekben, időn kívülien, szarul alvással, majdnem minden éjjel vele álmodtam, szerintem az elmém is kapaszkodik a lelkem után, vagy nem is tudom, melyikük van hol, de leginkább darabokban mindenem. Egy hete elmentünk Nagymarosra egy kisházba, amiről ott derült ki, hogy nem a hegytetőn van, ahova ígérték, hanem a főút és a vonat mellett 50 méterre, ivóvíz az nincs, valami büdös gyűjtött esővíz folyik a csapokból, a hűtő penészes és büdös, a kandalló üvege szét van törve, tehát használhatatlan, van 2 norvég panel, 2 mobil elektromos fűtőtest, amit ha mind bekapcsolunk, akkor levágja a biztosítékot, és akkor egy éjszaka után eljöttünk a 16 fokos házból, és azóta veszekszünk a booking-gal meg a seggarc kontakttal, hogy kérjük vissza a  3 éj árát, és én azóta itthon betegen. 

Az autóm 3 hete szervízben, a kinézett újabb autóról szerencsére időben kiderült, hogy átcseszés. Na szóval én most kicsit semmit sem csinálok, csak lemegyek a bányába találni valami kurvajó okot vagy reményt, hogy van még valami értelmezhető és vonzónak tűnő jövő. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

kisház

Rotty

December