dolgok

Tegnap este megvettem a repjegyet jövő hétre, meg lefoglaltam az első éjszakára a szállást. És el nem tudom képzelni, milyen lesz, hogy lesz, és van is bennem egy jó nagy adag félelem, de azért inkább megyek, mint hogy itthon féljek. Végül a Portó-Santiago szakaszt választottam, a fő vonzerő az óceán melletti gyaloglás, meg hogy ha Portóból kijutok, akkor onnantól már nagyon természetközeli lesz az egész. El nem tudom képzelni, hogy más zarándokokkal majd bandázom, valahogy egyszerre kívánom azt, hogy ne kelljen senkihez szólni meg senkire figyelni, de a két hetes egyedülléttől is félek kicsit - remélem, valami pompás köztes megoldás alakul ki. Azt hiszem az óceán melletti gyalogláson túl azt várom a legjobban, hogy milyen lesz megengedni magamnak, hogy azt csináljam és úgy, ahogy belülről jön. Ez egyelőre egy teljesen ismeretlen és elképzelhetetlen működés - de magától mondta mindkét túrabarátnő, akik már voltak, hogy erről szól igaziból a camino. Kicsit apatikusan vagyok most ezzel, de végülis elég, ha ott menet közben megérkezik valami lendület. Aztán eszembe jutott, hogy de mi van, ha nem lesz semmi belső érzetem, örömöm - csak legyaloglom és jön a nagy semmi utána? De hát akkor meg ez lesz, azt' kész.

Kicsit talán enyhül a hangzavar a fejemben, meg a fájdalom, de azért szomorúság még van, üresség még nagyon van, tudok dühös is lenni még mindig, és minél több postcastot hallgatok, annál erősebben sejlik fel, miket rontottam el, mit nem csináltam ügyesen. Nincs most bennem önvád, inkább csak az a nagyon erős elhatározás, hogy ezt így többet nem fogom csinálni. Azt tudom magamról, hogy nagyon kevéssé tudok határokat tartani, az okait is, és szerintem most is ez volt az egyik fő ludas. Se a munkában, sem az emberi, sem a családi kapcsolataimban nem megy jól, de most vagyok annyira dühös, hogy legalább a munkában elkezdtem keményebben tartani a határokat. Működik, de elég sok energia, és energiával nem állok túl jól. És nincs belőle örömteli visszacsatolás sem, csak a semmi. Elkezdtem messenegeren kitörölni az összes ismeretlen / zero waste miatt egyszer kontaktáltunk / régi randi alanyokat is, ez a fajta megtisztítás jól esik. És nagyon sokmindenki került így ki a látóteremből, hálistennek.

És szarul alszom, minden hajnalban felébredek 3-4 körül és onnan már csak nagyon nyűglődős az alvás, félálom, rossz gondolatok, reménynélküliség - tipikus éjjeli sötétség. Nappal már nem ennyire tragikus semmi sem, de éjjel nagyon.