blogvember 2.

Úristen, mennyire aranyos itt mindenki, nagyon köszönöm a kedvesebbnél kedvesebb hozzászólásokat! Pont ez van IRL is, nem is tudom, hogy lehet elbírni ezt a sok szeretetet :) És annyira jól esik az ismeretlenektől is, meg persze az ismerősöktől is ❤️

Teljesen váratlanul ér, hogy ennyi sok szeretetet előhoz az a hír, hogy közeledőben van egy kisbaba. És akkor mégsem velejéig romlott a világ, ha ennyi emberség és jóérzés tapasztalható és akkor vegyünk még bátran télikabátot! 

Na miről írjak? Most bezzeg semmi jut eszembe, vagy minden olyan kis bagatell hülyeségnek tűnik. Teljesen beszűkült a világ, nincs ugyebár se műugrás, se erősítő torna, úszni sem mehetek - és azt érzem, teljesen leépülök fizikailag. Sétálni lehet nagyjából egyedül, de azt már annyira irgalmatlanul unom, hogy nincs kedvem. Múlt héten voltam egy kismama tornán, de felcsesződtem, hogy nagyjából annyi volt a feladat, hogy belégzésre felemeljük a karunkat, kilégzésre leengedjük. Na mondom, ne már, ennél kicsit több dinamikára vágyom. Aztán az is kiderült, hogy betöltött 14. hét után kellene menni, szóval az még 2 hét kényszerpihenő. Néha itthon tornázom, de sajnos ehhez bazi lusta vagyok. A FB meg dobálja fel a síelős, futós, műugrós videókat - szépen kezdhetem trenírozni magam a lemondásokra :) de nyilván, nem dől össze a világ ha még maradok a popómon 2 hétig.

Minthogy most az élet nagyrésze a 4 fal között zajlik, előfizettem újra az HBO-ra, hogy kicsit gyorsabban teljen a vánszorgó idő. Újranézem a Terápiát, fú, most is ugyanannyira tetszik, mint 15 éve, de lehet, még jobban. Nagyon szeretem a karaktereket, a storyline-t, és úgy az egész lassúsága is nagyon jól esik. És sajnos nekem is kínosan magas a képernyőidőm, játékok miatt is, meg görgetés miatt is. Múlt héten lett volna 2 esti programom, de mindkettőnél visszakacsintott ez a nyavalyás émelygés és jól nem tudtam elmenni. Pedig már annyira elbúcsúznék ezektől a rosszullétektől. A hétvége nagyon jó meg aktív volt, de ma is kicsit visszazuttyantam a nemjóllétbe. 

És furcsa, hogy még mindig csak egy gondolat ez a babuli, nem érzem, nem látom, csak X hetente valaki orvosnál, de a köztes időkben néha el is felejtem, hogy mi van, csak az az alapérzet állandó, hogy minden nagyon más, mint eddig :) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

február

és akkor az előző írás másnapján szakított velem, derült égből durr, ráadásul jó szarul, engem hibáztatva jó sok mindenért, hogy biztosan le legyen rombolva mindaz, amit építettünk az elmúlt 2 évben, és lehetőleg az egész 2 év tűnjön egy ablakon kidobott semminek. Én kb lesokkolódtam, ez már 3 hetes történet, de teljesen kész vagyok még mindig, bár most már legalább tudok írni róla. Annyira méltatlan, annyira bántó, annyira nehéz most erőt gyűjtenem bármihez is. Írtam ma neki is egy emailt úgy kb 5 órán át, valahogy megtalálni ennek a történetnek a helyét a kamrámban, de ez asszem még idő lesz. Valami kibaszott túlélő üzemmódban voltam az elmúlt hetekben, időn kívülien, szarul alvással, majdnem minden éjjel vele álmodtam, szerintem az elmém is kapaszkodik a lelkem után, vagy nem is tudom, melyikük van hol, de leginkább darabokban mindenem. Egy hete elmentünk Nagymarosra egy kisházba, amiről ott derült ki, hogy nem a hegytetőn van, ahova ígérték, hanem a főút és a vonat mellett 50 méter...
További információk

hogyne lehetne

Kép
Azért jó ritkán írni, mert én sem tudom, hogy miben voltam akkor és tiszta meglepetés a visszaolvasás :) Írtam ezt múlt héten, de azóta megint törlődött minden, úgyhogy visszaolvasás vol2, és akkor már tudok kötni is valahogy. Az egy elég sötét és enervált időszak volt, hálistennek a camino és az elutazás meg máshol levés nagyon sokat segített. Nyilván akkor kellett volna írni, rögtön a hazaérkezés után, de akkor elvitt a minden, mostanra meg a nagy pozitív hullám is kicsit leült.  Úgy indult, hogy az utazás napján írt a portói szállásadó, hogy hova kérem a kiságyat. Mondom, milyen kiságyat, egyedül utazom, valakivel biztos összekevert. Mondja nem-nem, kiságyagyas szobát kértem. Visszanéztem a foglalást, és tisztán ott állt, hogy egy felnőttre és egy csecsemőre foglaltam :) aztán éjjel megérkezéskor ott nézegettem az üres kiságyat, hogy hát ez elég szimbolikus, köszike. Ja, nem is így indult, hanem hogy 2 nagyon cuki barátnőm kivitt autóval Ferihegyre és bekísért egészen a biztonsá...
További információk

megdícsérvén

Szoktam nézni a párokat az autóban villamosról vagy vonatról vagy bárhonnan, ahonnan kibámulok / bebámulok és mindig összeszorul a szívem, amikor két embert látok közöttük zéró kommunikációval vagy olyan állapotban, hogy semmi közük egymáshoz. Ennél már csak az a rosszabb, amikor az egyikük sír is. Na most hétvégén pont ilyen párnak látszódhattunk mi is, mondjuk sírni csak akkor kezdtem el befelé, amikor megdícsérvén Anyukám kétféle sütijét annyit mondott, hogy na lesz majd, amikor egy sem lesz, sőt, ő sem lesz. Anyukám hihetetlen optimizmusa.  Azóta már halványulóban a rosszérzés, de ez a hétvége sem vonult be a legjobbak közé. Nem tudom, hogy kellene önfeledtnek vagy spontánnak lenni - és nem emlékszem, mikor nevettem utoljára igazán szívből, hahotázva. Szoktak az emberek önfeledten nevetni a negyvenes éveik közepe felé? Tanítja ezt valaki, van erre tanfolyam? Jaj, volt régen a hahota klub, az mondjuk őrült vicces volt videofelvételekről. De komolyan, hogyan lehet időtlenséget me...
További információk